"A legalsó lépcsőre kuporodtam, majdnem a lábamat érte a hideg víz. Föléhajoltam, hogy meglássam benne a tükörképemet. Ott ringtam a barátságtalan fodrok között, elmosta egy hullám az arcom, aztán valahogy
mégis helyreállt, de csak úgy élettelen fotó módjára, mintha az én "alkotóm" csak gyors vonásokkal rajzolt volna meg engem, csak úgy skicc módjára, mint amin még alakítani készül, nem kész, eleve megváltozni született. Önmagában csak vázlat, rajz, körvonalak a folyó tükrén. Akár azt is mondhattam volna, hogy a felszínén, mert a mélyben már
nem voltam ott, az más lények hazája volt. Az enyém a felszín maradt, a szürke fény, amely ott himáblózott a nála jóval sötétebb áramlatok tetején."
A contesteken való részvételért
[A panel bezárásához kattints rá!]