Aranyban izzad felettem az ég,
Hosszan elnyúlok a kiégett füvön,
S óráimat keserűséggé ütöm.
Betemet a sötét,
Rám köpi levedlett bőrét,
Megemészt a bánat.
Könnyezem a füsttől,
Állítom.
Egész szívemben átírom
A szerelem fogalmát.
Elszenesedett látvány,
Virágtenger.
Szívbe írt komor fájdalom.
Csendesen teszem a dolgom,
És meghalok a pázsiton.