2012-05-07 00:53:50
0:41
Az egyedüllét nem magány,
Kegyetlen ha lök, ha megy,
A szerelem csak rossz arány,
Összeomló koporsószeg.
Szakadt csókok
Eltépett érzések,
Fájón hazug bókok,
Alaktalan kérdések.
Kellesz nekem,
De még nem létezel,
Érdektelen szívembe most
Halott Cupido vizel.
Nem dönteni könnyebb,
Mint évekre várni,
Porzó, szitáló könnyek,
Történjen akármi.
Fájdalmasan boldog
Napokra leltem.
Kikukázott gondok
Barátjává lettem.
Hiszek magamnak.
És hiszek neked.
Kiköpött szavaknak.
Vérző sebeknek.
Nincsen szenvedés,
Így szerelem sem.
Megfáradt lelkembe ma
Örökre belevesztem.
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Garpeer[offline]
2012-05-09 22:18:430+#1Nehéz a verseidhez írni. Vannak benne nagyon jó képek (pl "Érdektelen szívembe most / Halott Cupido vizel." ) és látszik, hogy sok minden van benned, de valahol félúton az olvasó felé mintha elveszne egy része. Hogy ez mitől van (és hogy egyáltalán így van-e) nem tudom, mindenesetre megy a pont
Are you gonna give me a robot death monkey?
[A panel bezárásához kattints rá!]