Éjfél múlt.
Hatalmas cseppekben folyik át szívem
Az új nap fényébe.
Küzdök a nyugalommal,
A fájdalmas koholmánnyal
Amely beborítja lelkem.
A világ minden szépsége
Megérint.
Telesírja, könnyekkel tarkítja
Szemeim minden pillantását.
Elvesztem.
Ma megcsókol a napsugár,
Míg holnap átölel az éjjel.
Kettészakadt létezésem értelme
Elveszni látszik.
De édes dallamot játszik
A fájdalmas boldogság,
Szívem minden húrján.
Átszúrom a lelkem,
Belenevetek a szenvedésbe.
Megtanulok újra járni,
Színt vinni az ébredésbe.
Beleszeretni a fájdalomba,
Hogy ne kelljen belepusztulnom
Minden gyönyörű álmomba.