2019-10-16 16:00:310+#4Az a magyar népmese jut az eszembe: Ami a föld fölött van az a tiéd , de ami alatta az meg az enyém.
Tudom tudom ott nem volt hó a téma. Bocs kicsit sziporkázom itt.
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2019-10-13 22:27:280+#3Válasz a #2 kommentreKöszi, el azért nem tűnök, de egyre kiszámíthatatlanabb módon bukkanok majd fel egy ideig, aztán remélem normalizálódik a helyzet. Amit írsz azzal maximálisan egyet tudok érteni! Pár versemben írtam már a halálról és arról is hogy születésünk előtt és életünk után avagy kétszer nem létezünk, s közte vagyunk csupán egyszer a létezés birtokában. Szóval ha innen is nézzük, akkor még inkább becsülendő a dolog. Illetve arra is rá kellett jönnöm, hogy mennyire törékeny és vele sok más is.
Ami állandó, végtelenül állandó, de ha változik akkor nem állandó tehát nem végtelen.

2019-10-13 12:08:570+#2Válasz a #1 kommentreÓh, kár, hogy nemsokára el fogsz tűnni, élvezetes az ittléted az oldalon!

Igazából csak egy érzés volt bennem, az idézet az csak úgy mellékesen jelent volna meg a rajzon. Az érzés az, amikor a havazás elnyom minden külső zajt, és ez a burok valahogy elvág az élők világától. Ilyenkor érezheted azt, hogy felnyúl a mélyből egy ősi erő, az elmúlás, a halál hideg karma, de éppen csak közelít, megérinteni nem fog. Arra elég, hogy emlékeztessen az élet időszakosságáról, és hogy egyszer minden el fog múlni. Ezt szerintem nem feltétlenül rossz néha felidézni, hogy jobban értékeljük azt, ami adatott.

Sosem voltam a kevés szavak embere, szóval inkább nem írtam oda semmit.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2019-10-11 20:23:200+#1Most még kommentelek, mert aztán egy ideig csak hébe-hóba leszek. Szabad megtudni mégis, hogy mi lenne az a majdnem idézet? Egyébként beszédes lett ez a rajzod is. De ha megírnád az idézetet, akkor lehet közelebb kerülnénk a kép történetéhez.
Ami állandó, végtelenül állandó, de ha változik akkor nem állandó tehát nem végtelen.