2016-10-31 14:25:550+#6Válasz a #5 kommentreJuuj, királyság, ennek tökre örülök! Köszönöm a tippeket,a következő tanulmányaim ilyan alapformák lesznek.gyümik :3
A farkaskölyök

2016-10-28 12:51:180+#5Nagyon örülök, ha segítettem benne, pont ezért készült a videó! Úgy vettem észre, hogy sokan nem ismerik ezt az alaptechnikát.
Nekem ez a kidolgozottsági szint már tetszik egyébként. Általános tévedés, hogy minden vonást el kell tüntetni, mert csak úgy lesz tökéletes. A realizmus nem a művészet csúcsa, és meghagyni az ecsetvonásokat sokkal többet dob rajta. Szóval szerintem ez a kidolgozási szint már nagyon szép.
Annyi talán, hogy érezhetően az árnyékokkal és a színekkel még mindig bátortalan vagy, a haj vetette árnyék hiányzik még az arcról, de egyébként maga az eldolgozás már egész kellemes.

A kérdésedre a válasz: miért ne lehetne kinőni az aránytalanságokat? Senki sem születik a végtelen precizitás képességével, azt csak gyakorlással lehet elérni. Szóval a "kinőni" talán nem is jó szó rá, mert a növekedés automatikus folyamat, eme dologtól való megszabadulás viszont sok szándékosságot igényel.
Neked az hiányzik, hogy gyakorold az alapformákat, azzal sokat lehet az ilyesmin segíteni. Vagy skiccek készítésével.
Én például sokáig rácsozva rajzoltam, és mikor anélkül kellett boldogulni, nagyon nem ment, szenvedtem egy csomót, rázoomoltam, nem volt még mindig jó, aztán a rajz alá tettem a fotót, hogy lássam az eltéréseket, és azt vettem észre, hogy csomó mindent félrerajzoltam, semmi sem volt a helyén vagy jó méretben, de ténylegesen durva elcsúszásokról volt szó.
Aztán nekiálltam néha kockákat, gömböket rajzolni (főként gyümölcs formában, az izgibb), sokszor pózokat, testrészeket skiccelni (tényleg csak skiccelve, fél-egy óra alatt csinálva egy-egy valamit), és azt vettem észre, hogy egy idő után egyre természetesebb lett a vázolás folyamata, hamarabb lesznek pontosak a képek. Persze, nem 100%-os, de nem is szabad arra menni, hanem a felismerhetőségre, és hogy a megfigyelő ne vegyen észre hibákat. Ebbe tehát belefér néhány százaléknyi eltérés.
Múltkor csináltam portrét, és alátettem a fotót ellenőrzésre, és tényleg csak nagyon minimális eltérések voltak, még én is meglepődtem, mennyire pontos lettem rács nélkül is, pedig csak nagyon lendületesen, nem odafigyelve dobtam fel a vonalakat.
Szóval, tudom, hogy mindenki a falat kaparja, mikor írjuk nekik a kockológiát, a gyors skiccelgetéseket (gyors: nem órákat, max EGY órát eltöltve egy tárgy megalkotásával), de az a helyzet, hogy valóban segít. Könnyebben kiszúrod az elcsúszásokat, az aránytalanságokat.
Illetve próbáld meg azt is, hogy tükrözöd vízszintesen a képet. Ezt sem szoktál elhinni elsőre, hogy milyen nagy segítség, csak miután maguk is kipróbálják. Javaslom neked is. Az eltérések csak úgy virítani fognak.

A szemek egyébként nagyobbak nálad most, de igazából néhány torzulást én szívesen veszek itt. Mármint, ad valamit a te egyéniségedből, a stílusodból. Igaz, nem szándékos torzítás, de a későbbiekben ez még jól jöhet.


Múltkor írtam egy tutorialt a skiccelésről is, hátha segít:
https://www.patreon.com/p…


Amúgy nekem egy ilyen portré szerintem két óra, olykor három. Nem tudom pontosan. Tavaly még másfélszerese volt. Azelőtt meg duplája és így tovább.



Lényegében amúgy szerintem klasszisokkal jobb ez a képed, mint az előző, több élet van benne! Szóval látod, van fejlődés, megy az, szinte egy megállíthatatlan folyamat. Csak így tovább!
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2016-10-25 22:13:360+#4Válasz a #3 kommentreÖrülök, ha lendítettem, hajrá!
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2016-10-25 11:36:440+#3Válasz a #2 kommentreKöszönöm szépen a biztató szavakat! Nagyon sokat lendítettek a "reményvesztettség-érzésemen"... Persze pozitív irányba
Mindenképp jövök majd még portré gyakorlással a jövőben
A farkaskölyök

2016-10-25 11:09:331+#2Egyáltalán nem defekt!
Nagyon kevesünknek adatott meg, hogy gyakorlás nélkül olyan jó legyen a forma és arányérzete, hogy egyből minden klappoljon egy egy emberi portré megföstésében, lerajzolásában.
A digitális technikához nem értek, de szerintem jó az irány. Majd a digisek biztosan leírják a véleményüket.


Szóval szerintem a legtöbb portré rajzolásnál az szokott lenni a hiba, hogy külön- külön a részekre megy a figyelem, a száj a szem stb. Viszont ezek helyzete egymáshoz már nem kap annyi figyelmet , pedig az is fontos, mert itt csúsznak meg az arányok. Tehát érdemes figyelni az összes formát, hogyan hatnak egymásra. Nézni a távolságokat, formákat, fényeket árnyékokat, és hát a legjobb ugyibár mögé látni a koponyát, és a részeit. Ami nem egy egyszerű feladat.
Azt tudom tanácsolni, hogy gyakorolj sokat, mérj is ha úgy érzed, valamilyen módszerrel.
Ne add fel! Hajrá hajrá!
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2016-10-25 09:07:460+#1U.i: Azóta persze javítgattam rajta, mert nem hagytak nyugodni dolgok, bár... van az a pont aminél nem tudok jobban teljesíteni
A farkaskölyök