A fiúval beszéltem megint a minap én,
kérdeztem,hogy volt az olajfák hegyén,
mindenkiért szenvedett s vállalta a halált,
a hosszú úton mi volt mi a fejében járt.?

fohászkodott-e atyához azon a napon
s mikor tudta meg,neki az a sors jutott,
íve miért szakadt s bírta egyedül a sújt,
ismétlődik-e a megmásíthatatlan múlt.?

szakadt-e magja,vagy nem is volt talán,
hm,a nagy tölgyeket egyedül éri a halál..
mentálisan ölelte-e akkor magához valaki,
a vért s verítéket kivel tudta megosztani.?

ha megütnek,tartsd a másik arcodat is,
elvedet vallja még terajtad kívül valaki.?
a nagy akolnak van-e tényleges pásztora,
s az úr első szolgájának dukál a tiara.?

a cifra kőházakban mindenhol nézel le rám,
tudom ezen már sokszor elhúztad a szád,
hisz atyád feltámasztott a harmadik napon,
hát akkor mementónak függsz fent a falon.?

a te atyád katedrálisa magam,én vagyok,
lelkemet ékítem én ünnepen s hétköznapon,
kérdeztem sokat,de nem is vártam választ rá,
azért mondtam mert én másként gondolok rád.

Károly/Rézi/