Bárcsak nem lennék többet
Bárcsak elmúlna az élet
Még járom, így várom a véget
Mindaddig, míg megszűnik a lélek

Azt hiszem nincs semmi fontos
Az élet szövete túlságosan foltos
Vihar ér odakint hűs árok
Villám csapkod rám, és fázok

A virág szirmokkal tombol
A fény felé nyúl és pózol
Egy macska kéjesen nyávog
Egy öreg varjú meg károg

Persze lehetne másképp
De hajnalban minden árnyék
És tenger közepén állok
Vihar közeleg, fázom