Vigyorog a Hold, leásít az égből
Engem nem tart vissza semmilyen lénytől
Az, amit érzek, az, ami feléget
Egy ősi démonnal farkasszemet, nézzek
Az élet bonyolult és megtöri a halált
Hitted volna, hogy téged is megtalál
Az amit hittünk, az ami feléget
Emberi dolgokat, emberi regéket

Túl sokat láttam, túl sokat is éltem
Kripták zárják az emberi lényed
Ma még verekedsz, holnap majd játszol
Műanyag szerepeket magadra másolsz
Mennybe lett határon vártam
Valahol félúton emberré váltam
Emberré váltam, emberré lettem
Csillag szülötte, porból így lettem

Körbe jártam és, körbe néztem
Emberi létek hogy törnek végbe
Zűrös utamon, zűrös igazság
Fent az ég velünk nagyon is kibabrált
Az ami éltet, csupán egy műremek
Mű lételem, már minden fénytelen
Én azt mondom naiv vagy, gyilkos ártalom
Ez a világ egy bűzös trágyadomb

Félve járok, merre jártok?
Imáim haljátok, hangosan kiáltok!
Zsebemben kenyerem, zsenge értelem
Félve lépem át, a széles tereket.
Fekete alapon, színes az élmény,
Azt hiszem, megjöttem, célba érvén.
Veletek kiáltok, valamit csinálok,
Holnap építek egy szép új világot!

Temetőben járok egy fekete kertben
Mindenütt kripták, sok emberrel telve
Csendes szél dúdol, én meg csak fázok
Valahol valakik, rombolnak fájón
Én félve lépek át, széles tereket
A jövő meghalt, elvész a szeretet
Fekete virágok, lassan hervadnak
Félek, bennünk élet nem marad…