Hinnéd e, hogy az érzés
Mi belülről fakad, majd széttép
Minden pillanat, az összes mozdulat
Átkarol, ejt fogságba gondolat

Szobám falán árnyék táncol
Mint megannyi gondolat
Sző új álmokat, ott most
Hogy letéptem a láncokat

Túl szép és tökéletes
Tán az ég sem engedi
Talán csak megoldás nincs
Mi hidat húzna egyszer is

Szenvedély, vagy szenvedés?
Kérdezném az Istent
Ő csak némán hallgat erről
Válasza erre nincsen

Reménykedni kell mindig
Mert csak a remény éltet
Mert egy mosolyodért tudod
Eladnám a Földet

Mi vár, mi ér?
És merre visz a léptem?
Csakis hozzád húz a sors
Ameddig csak élek

Legyen béke, avagy háború
Világvége éve
Ha átölellek édes kincsem
Bármivel szembe nézek…
(2012. 05. 03)