Szavak

Hideg a kor, és idegen a jó
Valaki kérdez, de idefagy a szó
Csodálom benned a büszkeséged
Csodálom a hited, rátermettséged
Mert ugyan embernek születtél
Már régen állat vagy
Ismerlek tudom jól - fáradt vagy
De itt jársz, itt élsz - és veled a rossz
Elhagy, megfagy veled a jó
Benned kavarog az árny
És születik a fény
Én meg csak írom a tollal a néma szavakat
Változás nélkül hoz majd a tél tavaszt
Csak a templom torony magaslik némán rám
Nem hiszek benned, nem is kell megváltás
A jövőm a sorsom egy és ugyanaz
Az egyik hiteget, a másik csendben van
De csak képzelődöm, ez nem lehet igaz
Láthatod te is, hogy valami elriaszt
A élettől!
Vagy ha félek, az embertől!
Meg a hajnaltól
Egyszerű üres szavaktól