Ködökön járó gyilkos lény
Messze kerüli a lámpafényt
Némán halad, az úton jár
Egyszerű ember, mondj imát

A fény megülve a fák között
Atomfelhő meg a ház fölött
Radioaktív részecskék
Születnek újra rémecskék

A katona a temető vándora
Vetül a feje fölé árnyéka
Leül a földre, ha golyót kap
És pusztulásában elhallgat

Roppan az idő, és kattan a zár
A Földet kerüli a messiás
Fájón zuhanunk a mélységbe
Népeket húznak le a vécébe

Elsárgult falevél messze száll
Az öreg tölgyön túl megáll
Sebzett Holdunk az égre ér
És születnek újabb rémmesék

Emberek
Jártok-keltek
Csak rohan az idő veletek
Miközben, ami igazán fontos
Réges-rég elfeledett…