"Ahogy a csatatér lángol
A kard élén fény táncol
A halál magához láncol
Ezt nem mesélte a látnok"

Valami idegen világban járok
A hajnali fényre várok
Bőrömre megy ez az áldomás
És jönnek a férgek a változás

Egyszer a minden is más volt
Lelkemben sem volt árok
Bizony az élet megnevelt
tenyerem kérges- reszketeg

Tízezer év is csak átkozás
Tombol a düh és a csalódás
Ahol egy út is csak véget ér
Vagy forrjon újra a vér?

Forrjon újra a vérem
Csak el ne égjen egészen
Forrjon újra és érezzem
Vagy legalább had vérezzem

Bennem ott van a kép
És látom hogy mit mesél
Bele égett a lelkembe
És ez tart engem életben

Tízezer év is csak átkozás
Tombol a düh és a csalódás
Ahol egy út is csak véget ér
Vagy forrjon újra a vér?

Forrjon égjen és perzseljen
Ahogy a kés ott a lelkemben
A kardom véres és sáros már
Gyilkol az élet a változás

A csatatér csendben lángol
A kard élén képet látok
A halál kacagva táncol
Ezt nem mesélte a látnok...