Ahogy a Nyár elszáll
Úgy repül a gondolat
És jő helyette más
Bús Tél mi fojtogat
Virágok, pillangók
Hervadnak, pusztulnak
És persze télapó
Fáradtan csoszog csak

Csillagoknak fakó fénye
Körbe nyal, megragad
Lassan rám tör egy érzés
Egy elvadult indulat
Karácsony, ez a szó,
Oly gyönyörű és mégis
Néha arra gondolok
Másnak fájdalmas régi

Mert lehet, hogy önző vagyok
De szeretem ezt a télit
Hogy villog a fa és sok ház
Decemberben végig
Közhely, de manapság csak
A szeretet ekkor érik
Tudom minden nap vágyunk rá
De sajnos rohanni kell végig

Ebben a gyorsuló világban
Mi mindenkit elszédít
Változatos kuplerájban
Valahogy meg élni…