A füst elszáll, a fejem zsibbad,
Remeg a lábam, a bőröm izzad,
Nem tudom még, mit hoz a holnap,
És mért kell, mért kel fel a Nap?
Mikor néha vége van,
Mert néha mindennek vége van.

Ahogy ülök a székemben,
Emlékek százai,
Most mindet kidobom,
Nem nézem hányadik.
Csak repülök, fénytelen,
Tudatlan bennem a félelem.

Nem létezik a világ, minden kényelem.
Ami itt belül van, mindez képzelet.
Megtört testben megroppant lélek,
Most mindez nem számít,
Mert újra élek.
Elborítanak a fények.

Hallom, ezek halk léptek
Nincs már semmi baj
Csak értem jönnek
Valami érthetetlen beszéd
Közelednek, közelednek
Igen, értem jönnek.