2015-06-20 19:19:450+#11Válasz a #9 kommentreEnnek igazán örülök Köszönöm!

2015-06-20 19:16:280+#10Ezúton pótolni szeretném mulasztásomat,és mindenkit üdvözölnék A képről még annyit hogy a ref eredeti mondanivalója miatt nem változtattam cimet,hiszen a fotó cime is ez. Egyetértek hogy tükrözi az értelmetlen nyomort,mely nem kiméli még a legártatlanabb lelkeket sem,a gyermekeket...viszont szerettem volna láttatni azon oldalt is,ahogyan az utcán élő,nyomorban rekedt testvér saját testével óvja és őrzi fáradt kisöccse álmát. Talán intenzivebb a kép negativ üzenete,de talán az ilyen sokkhatások késztetik elgondolkodásra az embert. A rajztechnikai hiányosságaimat igyekszem alkalomadtán valami kósza mondanivalóval pótolni,bár tisztában vagyok vele,hogy a technikák komolyabb elsajátitásával sokkal könnyebben válik félreérthetetlenné egy gondolat közvetitése

2015-06-18 08:35:560+#9szeretem ezt a képed

2015-06-17 18:07:060+#8Válasz a #7 kommentreEzt a témát lehetne boncolgatni de maradjon a kép a főszereplő Egyébként nincs gond azzal amit írsz, jó az ha sokan sokféleképpen közelítenek meg egy témát
A művészet szárnyakat adjon, ne bilincseket

2015-06-17 17:40:590+#7Válasz a #5 kommentreEgyetértek

Egy apró eszmefuttatás részemről:

Én mindig, ha megnézek egy alkotást, mindig aszerint nézem, ami érzetet kelt bennem. Ezért van az, hogy egyes képek nekem tetszenek, míg másoknak nem, és hogy egyes képek nekem nem tetszenek míg másoknak igen.
A technika, a megvalósítás vajmi kevésbé érdekel, ha az összkép tetszetős és pozitív, vagy éppen jóleső negatív érzetet kelt bennem, mint laikus szemlélödő.
A testvéri szeretet, egy olyan képen, ahol a nyomort erősebbnek látom/érzem, engem kicsit elborzaszt, hiszen hugommal és remekül megvagyunk és nem nyomorgunk, amiből nekem az jön le, nem feltétlen kell a nyomor ahhoz, hogy legyen testvéri szeretet.
Ezen a képen, én elsőre azt hittem, hogy a kisebb gyerek haldoklik, olyan az arckifejzése.
Mindamellett maga a kép jó lett, és sok sikert kívánok az alkotónak a további tevékenykedéseihez
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2015-06-17 17:36:260+#6Nagyon érzelmekkel teli a rajz, jól átsikerült adni!

2015-06-17 17:31:390+#5Válasz a #1 kommentreNéha a szegénységben erősebb kötelékek születnek mit biztonságos jólétben. Ezért mind a te megközelítésed, mind a kép címe helyt álló
A művészet szárnyakat adjon, ne bilincseket

2015-06-17 17:29:590+#4De örülök ennek a képnek, üdv nálunk!
A művészet szárnyakat adjon, ne bilincseket

2015-06-17 10:54:580+#3Üdv itt a kockán!

Csak már maguk vannak, így vihető tovább a gondolatmenet nálam.
+1
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2015-06-17 10:37:110+#2Láttam ezt a fotót a neten... akkor nagyon ledöbbentett, a végtelen nyomor, a kilátástalanság, az árvaság, a halál szele ... Valóban láttam a fotóban is a testvérek összekapaszkodását, de nekem is a szeretet felett nagyobb nyomott hagyott a nyomor ... Aki nem ismeri az eredeti alkotást, annak a kisebbről való gondoskodós ölelés jön le a képedről, de látszik a fotón lévő akarat is, a végtelen szenny a világról.
Tetszik a kép, pont
Ilcsi

2015-06-17 10:21:160+#1Érdekes kép, és szerintem nem is lett rossz, csak nekem elsőre a nyomor jutott eszembe róla ahogy ránéztem, nem pedig a testvéri szeretet.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!