2024-01-03 01:03:230+#1Ha valakit érdekelne...

Egy elég érdekes, és kicsit elvont művem ez, melyben az égitestek körüli pályákat szerettem volna ábrázolni...végül akaratlanul is helyet kapott benne a régi ptolemaioszi, Földközéppontú világkép, és benne az epiciklusok, és a csillagokat tartó, legkülső égi szféra; valamint a kopernikuszi, Napközéppontú világkép, a különböző pályákkal úgy, mint kör, ellipszis, parabola, hiperbola, de szerepel benne egy üstökös szabálytalannak tűnő pályája, ahogy a Földről nézve vándorol az égen, majd tőlünk távolodva egyre kisebb spirált ír le az égbolton...
A bal alsó sarokban a Föld, mint az akkori világ közepe (és maga az antik világ), körülötte a Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter és Szaturnusz, a kép jobb felső szélén pedig a végső határ, a csillagokat tartó kristályszféra. Ezt azonban felváltja a Napközéppontú világkép, a Föld és Hold már egy rendszert alkotva keringenek csillagunk körül. Itt már számos üstököst is látni. A két világfelfogás itt helyezkedik szembe egymással a legjobban: a hiperbola alakú üstököspályák áttörik a régi világ határát jelentő kristályszférát, a távolban pedig egy távoli galaxis fénye dereng...

Nehéz szavakkal leírnom, mennyi mindent zsúfoltam ebbe a képbe bele...