Régi barátként köszön rám az unalom
Ahogy mindig máshol várok a padokon
Ilyenkor elfog a keserves magány
Nincs kinél szívem vigaszt talál

Csöndben elképzelek pár szép pillanatot
Olyat is, mi eddig még nem adatott
S reményemben él miként beteljesül
Ezt kell hinnem rendületlenül

Oly nagy erőt jelent a bizalom
Erőt, mely egy ritka hatalom
Felvértezi a gyönge szíveket
Így átvészelik a fájó sebeket

Higgy hát te is régi vágyaidban
Ez megvédhet a vad viharban
Átsegít magányon és bánaton
És utat tör a sötét árnyakon