2016-12-27 17:57:430+#4Válasz a #3 kommentreKöszönöm, most készül pár nagyobb munkám, még csak pár hónapja festek olajjal, de nagyon élvezem.

2016-12-27 17:20:520+#3Napok óta nézegetem, vissza-vissza térek a festésedhez, végtelenül tetszik ez a stílus, ahogyan megragadod és kifejezed a nem éppen könnyen kifejezhetőt A színhasználat is remek a történethez és a témához is, az alakok ( egyébként félnék tőlük ) ütősek lettek, teljesen érezhető az időtlenség , a földhöz ragadság, a kapaszkodás a másikba...Kivételes kegy a sorstól, ha megadatik ilyen fajta szeretés, amit megfestettél !
Az eszközhasználat is figyelemre méltó, meg úgy cuzammen az egész festés, gratula hozzá, várom a többit
(Csak zárójelben : hogy de mennyire szeretnék tudni így kifejezni mint ahogyan ezen a képen látom, lenne mit ...)
Pont
Ilcsi

2016-12-25 23:14:030+#2Válasz a #1 kommentreSzerintem aki a kritikát nem bírja az könnyen leragad bizonyos dolgok tekintetében. Az ellentétességre törekedtem. Fenkölt dolog a határon túli szeretet, mégis a földbe gyökerezünk mert valahol a föld gyermekei vagyunk, és a csontok a múlandóságot, az összefonódásuk pedig mégis egy kontinuitást akar sugallni ami addig tart míg porrá válunk. Köszönöm a véleményt! Szívesen olvasom máskor is!

2016-12-25 20:59:131+#1Remélem nem haragszol meg érte de nekem nagyon diverz ez a kép, a cím és a póz is valami fennkölt dologra utal, ehhez képest a két alak szó szerint és átvitt értelemben is nagyon földhöz ragadt. Ha szándékos ez a kettősség akkor jó, mivel így jól kihangsúlyozza az érzelmek kettősségét (test-lélek), én legalábbis így látom. +1
A mesterséges inteligencia nem elenfele a természetes hülyeségnek !