: Egy új élet kezdete, Steamy

... Egy új élet kezdete, Steamy ...

Korunk 1899. évében járunk egy londoni kis utcában Szemrevaló kis hely melynek csendjét csak a dolgos ezermesterek szüntelen munkája töri meg olykor. Itt élt egy nagy hírű mesterember Montgomery, de a jó barátai és kedves vásárlói csak Montynak hívták. Mindenhez értett amit fogaskerék vagy fémszerkezet hajtott, órákat, műszereket, hangszereket és egyéb tárgyakat javított, épített. Volt neki egy kis madara akiről senki sem tudta, hogyan került hozzá de a legjobb társa volt. A kis madár felüdítő volt Montynak egy-egy megfáradt dolgos nap után. Őt Punkynak hívták. Szabadon repkedett a műhelyben a mester semmit sem tiltott tőle. Olykor beszélt is hozzá, tanította. A szorgos Punky pedig csak figyelt, szemében értelem és tanulási vágy csillant fel. Teltek szaporán az évek, s idővel Punky már segédkezett is Montgomerynek a műhelyben. Megtanulta milyen szerszámokkal lehet bonyolult szerkezeteket összerakni és megjavítani. A mester büszke volt madarára aki különleges érdeklődést mutatott a repülő szerkezetek iránt. Jutalmul Monty készített neki egy kis bőr pilóta sapkát amit Punky azóta is szüntelenül magán hord. Közeledett a tél, így mielőtt túl hidegre fordult volna az idő Montgomery úgy döntött bemegy a belvárosba és szétnéz a piacon, új szerszámokra és műszerekre volt szüksége. Ám a hazaúton egy nem várt hirtelen viharba került. Sietve indult vissza házába remélve, hogy nem fordul rosszabbra az időjárás. Hazatérve levetette vizes kabátját és kalapját a fogasra illesztette. Begyújtott a kandallóba és az esőtől áthidegült remegő testét melengette, karjára vette Punkyt és újabb tudományokra, fortélyokra tanította. Hosszúra sikeredett az éjszaka s a hajnal első napsugarai havazást hoztak magukkal. A ragyogó fénytől derűs reggelen Punky izgatottan repült a műhelybe újabb kalandok reményében. Ám nem találta ott a mestert, a terem üresen állt, csak az ablakon beszűrődő fény törte meg a komor csendet. Sietve repült keresztül a házon, Monty szobája felé vette az irányt. A félig nyitott ajtón bereppent odaszállt Montgomery mellkasára. Nézte egy darabig, vajon mi lelte. Már rég a műhelyben lenne a helye. Megcsípte néha, talán felkel de csak a néma mozdulatlanság. Sajnálatos módon Monty derűs életkedve ellenére idős volt már, a vihar miatt megfázott és nem tudta kiheverni. Punky életéből hirtelen csapott át a véget nem érő jókedv keserű szomorúsággá. Két teljes évig gyászolta Montgomeryt, amikor egy nyugodt napon eszébe jutottak utolsó szavai amiket halála előtt mondott még a kandallónál. „A gépeknek és műszereknek lelke van Punky. Ha erősen hiszel benne, és vágy kíséri a hitedet akkor ez a lélek mely bennük lakozik életre kel, hogy beteljesítse azt amit a szíved kíván. Épp ezért bánj úgy velük mintha a barátaid lennének.” Punky szemében öröm és könny bukkant fel egyszerre. Elhatározta, hogy nem hagyja ennyiben azt amit eddig elért. Elvesztette ugyan egyetlen barátját és mesterét de egy valami maradt neki. A tudás. Nekiállt szaporán tervének, és összegyűjtött minden lehetséges eszközt, szerszámot és építésbe kezdett. Szeme előtt lebegett egy jövőbeli társ, akin nem fog sem az időjárás sem a betegség. Belekezdett a megépítésbe, összeszedte Monty feljegyzéseit, műszereit majd készített egy állványt amelyen végül összeillesztette az első alkatrészeket. Megkezdődött. Kis madarunk éjt nappallá téve dolgozott, szakadatlan erővel és kitartással épített. Egy alkatrészekből készülő madarat szerelt össze. Steamynek nevezte el. Mikor az utolsó fontos alkatrészeket illesztette a helyére, belemerült a vágyaiba és a szívébe. Szemei előtt felvillantak Montgomery munkásságai, fejében bölcs szavai csengtek. „Erős legyen a hited és a vágyad, akkor életre kel.” Ebben a pillanatban az a madárka melyet épített hirtelen varázslatos fényben kezdett derengeni. Úgy ragyogott akár egy teliholdban fürdő téli éjszaka a városi parkban. Steamy fémből épített szíve megdobbant. A madár mely eddig csak gép volt, megmozdult. Punky elcsodálkozva nézte a történteket, s örömteli csipogásba kezdett. Montynak igaza volt, gondolta magában. Létrehozott egy olyan dolgot, ami eddig csak a gyerekek meséiben létezett. Életre hívott valamit ami élettelen volt azelőtt. Ezzel Punkynak társa született és elkezdődött egy új kor. Egy teljesen más világ hajnala volt ez, a varázslaté és az álmoké.

Nem találtam neki megfelelő címkét így marad üresen. A versenyrajzomhoz tartozó "kötelező" jellegű kis történet.

Steampunk, Sci-fi, Cyberpunk3837 megtekintés
3 szavazat
0 komment
© Minden jog fenntartva

Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!

Mi ez az oldal?

Üdvözlünk a KockArton!

Ez itt egy grafikai közösségi oldal. Találhatsz itt képeket, tutorialokat, fórumozhatsz és chatelhetsz más alkotókkal, kritikákat adhatsz és kaphatsz. Az oldal egyaránt foglalkozik CG és hagyományos grafikákkal is.

Bejelentkezés

Még nem vagy tag? Regisztrálj itt!

Elfelejtetted a jelszavad? Segítünk!

(?)

Chat

Kockart chat

loading

¦¦¦

Online Tagok

1 / 1872 tag online

0 vendég

[tagok listája]

[A panel bezárásához kattints rá!]