2009-12-27 22:47:100+#8Kicsit késve de hozzászólnék én is a kérdőjelhez........

Először is:
pro:
- nagyon jól alakul a kép, tetszik a sárga és fekete színösszeállítás és remek az egész kompozíció
kontra:
- a kérdőjel alsó téglalapja mintha el lenne csúszva
- kipróbálhatnánk több színkombinációban is

--ON--

Szeretnék első körben gratulálni mindenkinek, akik ezen szakot gyűrik, ugyanis sokan morzsolódtak le az évek során, még a könnyedebb szombathelyi vonalon is.
Amiről itt korábban szó volt, szerény véleményem szerint a teljes felsőoktatásra igaz. A különböző szakok nagy százalékának elvégzéséhez leginkább kitartásra és némi "nagyf@szságra" van szükség, nem feltétlenül tudásra.
Akik ismernek, azoknak élő példa lehetek .

Ha magam és a szak kapcsolatát nézem, fura dolgokat látok! Mindíg van utolsó perc és mindíg van aki az után érkezik. Amióta az eszemet tudom mindenbe amibe csak lehetett beleugrottam és a legtöbb bajom ezzel is keletkezett mert mindíg, mindent, egy időben elég nehéz volt véghez vinni. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy mi az az irány amit követnem kéne, mert rengeteg dolog érdekel és ezekben mind próbálom folyamatosan fejleszteni magam.

Ezen a szakon igen is sok dolgot kaptunk, ha csak a saját szemléletünket figyeljük meg, akkor is. Sok olyan tantárgyat "tanultunk", amiknek értelme nem volt, de az a néhány amely megfogott minket, már nagy részben hozzájárult a fejlődésünkhöz. Úgy érzem, nem túl sokat tanultam, de a környezetemet, az életet és a különböző helyzeteket teljesen másképp szemlélem és ítélem meg. Persze suli nélkül is változtak volna a nézeteim a világról, de az elmúlt pár év a sulival, a tanárokkal, a diáktársakkal és minden más körülménnyel sok kis lavinát indított el az emberben, amely csak-csak folyamatos megújuláshoz, tanuláshoz vezetett.

Szeretném ezúton megköszönni mindenkinek, aki a társaság magjához tartozott és tartozik, azt hogy együtt formálhattuk, taníthattuk egymást. Ebbe a körbe mindenki bele tartozik, még az is aki a 3 év alatt összesen egyszer szólt hozzám és akkor is csak elküldött a "női nemiszervek legnemesebbjébe". Bizony az a golndolatmenetem lényege hogy a sulival kaptalak titeket is és ha ezt összességében nézem, nagyon is sokat tanultam.

--OFF--

Sztem bárki bármilyen utat is talál magának, sosem szabad feladni! Ez az egy dolog a titkok nyitja!

2009-05-02 23:09:400+#7Sztem te se add fel Dusi, mert ötleteid nagyon jók vannak. Egyébként én arra hajtok, hogy megmutassam, nem csak wc-papírt ér a papír! Annak ellenére, hogy soxor dühítõ volt a helyzet sõt egyre inkább az nekem lassan összeáll a kép, hogy 6 féléven keresztül mit is tanultunk, illetve miért. A sorrendet nem értem, de a rétegeket igen. Azért azt mondom, hogy ha az ember nagyon akar, akkor tud is vmit kezdeni ezzel az egésszel! Én meg semmiképp sem adom fel, mert ezt a szakmát úgy érzem, hogy nekem találták ki! NA pá!

2009-05-02 20:27:160+#6Hypo "de inkább két nyelv ismerete szükséges", abban igazad van, hogy elhelyezkedésnél nem árt a több nyelv, de én itt kimondottan az információszerzés szempontjából mondtam az angolt, mint "egyeduralkodó nyelvet".
Vegyük példának az oldalt, amit tegnap linkeltem: Academic Earth, 1500 egyetemi elõadás, és MIND angolul...egyszerûen ez az a nyelv, amit ma nem lehet megkerülni...


Dusi: ennyire feladtad a dolgot? Nem tudom, mennyire vannak konkrét terveid a jövõt illetõen, de ha nincsenek, nem árt egy kicsit foglalkozni ezzel a suli-papír kombóval


Ahogy látjuk, Thubnál is hasonló volt a helyzet, kíváncsi vagyok, a többi tanszéken is ez van-e. Valaki pl a rajzosoktól tudna nyilatkozni? (ha még jár ide valaki tõlük )

Are you gonna give me a robot death monkey?

2009-05-02 19:18:400+#5Hmmm. Szép. Egyetértek. Benne van minden. Örülök, hogy leírtad. Azt azért hozzá kell tennem, hogy: lustaság fél egészség. Mivel ezt a mottót nem rólad alkották meg Geri, ezért neked tényleg nem kell izgulnod a jövõ miatt. Mondjuk rám sem igaz teljesen, mert azért nem unatkozom. Ha komolyabban vettem volna az iskolát, még lehetett volna belõlem terméktervezõ. Bár nem is biztos, hogy szerettem volna. Jelenleg vannak fontosabb dolgok is. És most nem csak a nagyhalira gondolok
Legnagyobb baj, hogy nincs bennem nagy lelkesedés, se jövõkép, ezért kerülök könnyen a hatásod alá Ez a jövõképtelenség ( ) sajnos elég globális méreteket ölt nálam.
Azért azt sem lehet állítani, hogy felesleges volt ez a pár év. Mert rengeteg dolgot megtanult az ember. Ha nem is a tananyagról van szó. Szarból már simán tudok várat építeni. Meg azért mégiscsak lesz a végén egy papír. Csak ki tudja mikor, mert ez a félév szerintem már csúszott.
Máté te tényleg ne add fel. Benned megvan a lelkesedés, látok benned fantáziát.

2009-05-02 18:59:170+#4Én eleinte próbálam komolyan venni saját szakom, bár az nem volt olyan komoly, mint a tiétek. Ott is ez ment, mint nálatok csak kisebb mértékben. Nem számított, hogy milyen minõségben tanítanak, csak adtak valami anyagot és volt, hogy ugyanazt vettük 3x... a szakértelem meg gyakran hiányzott és a szakot pedig a tanárképzés felé kezdték irányítani... nem számított, hogy te magad mit akartál... hogy teljesítettél... az volt, ami nekik kényelmes volt és aszerint ment a tanítás. Nem hiszem, hogy ez az iskola valaha is színvonalas oktatásban fogja részesíteni a hallgatókat és ezért fog mindig wcpapírt érni a diplomája. Ezt pedig tudják a munkahelyek is, ahová az ember jelentkezik...



Fél év alatt több dolgot sajátítottam el, mint ott másfél év alatt, pedig nekem csak az internet maradt és ha volt pénzem, akkor pár könyv is. Sokszor kérdezik, hogy nem bántam-e meg, hogy otthagytam a sulit... soha. És nem is fogom. Nem tanárnak akartam tanulni és egyáltalán tanulni akartam valamit, aminek hasznát vehetem.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2009-05-02 13:40:150+#3Hát nagy iskola, nem nagy iskola sajnos sok igazság van abban amit geri mond. Azért elõnyünkre válhat az a dolog, hogy van egy-két (inkább 1) elkötelezett ember, aki a mérnöktársadalom tagja. Az a nagy szerencsénk mérnökhallgatókként, illetve nemsokára fiatal pályakezdõ mérnökként, hogy az a mérnöktársadalom amelyhez a fenn említett ember tartozik elkötelezettnek érzi magát arra, hogy a sok év alatt megszerzett tapasztalatait megosszák a fiatalokkal illetve segítsék õket a pályára állásban (mindezt személyes tapasztalatként éltem meg).

-----ON-----

Abban teljesen igazat adok Gerinek, hogy az egyetemen nem préselik belénk a tudást, aki kíváncsi rá vagy érdekli az elraktározza az agyában és érdeklõdik utána ha kevésnek tartja. Az is tény, hogy angoltudás nélkül nem jut ma elõrébb senki, de inkább két nyelv ismerete szükséges. A papír amit a suli ad sz@rt sem ér mögöttes munka és megszerzett tudás nélkül!

-----OFF-----

Azt én is elismerem, hogy nagyon sokat tanultam ezen a szakon, bár én sem mindent így képzeltem el, sõt azt kifejezetten felháborítónak tartom, hogy két olyan embert kigolyóztak innen, akiknek nagyban köszönhetõ az, hogy ma Magyarországon terméktervezõ képzés folyik! Azt is nagyon nagy hibának tartom, hogy 3 féléven keresztül kell egy diplomamunkán ülni, ami a további lehetõségektõl foszt meg minket és nagyon jól tudom, hogy amint ez a félév véget ér és letesszük az asztalra a munkánkat, a következõ félévben nem fogunk semmit csinálni és nem véletlenül beszélek többesszámban! A morális válságról meg összességében annyit, hogy tényleg nagyon aggasztó dolog és sztem az alkotás folyamatát is nagyon meg tudja nyirbálni és tönkre tudja tenni. Sokszor azt sem értrem, hogy miért van ilyen fejetlenség illetve miért kellett egy kikövezett útról a "bozótosba" (dzsindzsába) menni, de ez már nem az én asztalom, illetve nincs beleszólásom!

Zárszóként annyit mondanék kicsit vicces felhanggal: "Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa!"
Na üdv és mindenki véleményére kíváncsi vagyok!

2009-04-30 18:59:090+#2Az élet nagy iskolája!
Nem vagyok jobb agyféltekés rajzoló, nekem mind a kettő megvan :D

2009-04-29 23:40:010+#1Elõször is bocsánatkérések

1. Bocs az idióta kérdõjeles képért, de gondoltam így többen megnézik...

2. Bocs,hogy olyanra használom az oldalt, ami nem mindenkit érdekel, de úgy gondolom, nem csak a szaktársaknak lehet érdekes, amit írok (ha érdekel valakit egyáltalán )

3. Kicsit "nagypapás" lesz a szöveg, ezért is bocsánat

4. Ha tanáraink közül olvassa valaki, tõle is bocsánatot kérek


Annak, aki nem tudná, a szakunk "ipari termék és formatervezõ mérnök" szak. Mi voltunk iskolánkban az elsõ ilyen szak, és sok minden furcsán alakult.

----------/nagypapa mód: ON/----------

Nekem személy szerint a szak sok mindent adott, még ha nem is úgy, ahogy azt tanáraim elképzelték... Nagyon sok jó kapcsolat alakult ki a csoporttársak között. Sok projektet csináltunk, és (úgy-ahogy) megtanultam eladni a "terméket", amin dolgoztam, akár volt benne munka, akár nem. A legtöbbször megették... Megtanultunk csoportban dolgozni, és kezelni a különbözõ embereket. Amiben tanárainknak igaza volt, hogy megtanultuk eladni magunkat is, ami nem csak az iskolában volt hasznos.

Viszont ami a legfontosabb: azt is megtanultam, hogy senki nem tanít meg nekem szinte semmit. Voltak tanáraink, akik valamilyen szemléletet akartak átadni, több-kevesebb sikerrel. Voltak tanáraink, akik majdhogynem szó szerint "belénk verték" az anyagot (diszlokációk vándorlása, vas-szén állapotábra, dûlt sík és társai ), de a legtöbb tudást a (gyors számolás) 6 félév alatt mégis magamtól tanultam. Hiába van ilyen vagy olyan óránk, ha te magad nem akarsz megismerni valamit, és nem szánod rá az idõt, akkor b@$zhatod...

Sajnos késõn jöttem rá, mi az ami engem igazán érdekel, és amivel foglalkozni szeretnék, úgyhogy ezeket iskola mellett kellett autodidakta módon tanulnom, de úgy érzem, ezekkel többet gazdagodtam, mint amiket hivatalosan tanultam. Az iskolai oktatásnak megvan az az elõnye, hogy "készen" kapod a tudást (tiszta McDonalds...), míg ha magadtól tanulsz, nem csak a választ, néha a kérdést is úgy kell megkeresned.

Nagyképûen hangzik, de több tudást gyûjtöttem össze csak abból, hogy utánanéztem azoknak a dolgoknak, amik érdekelnek, mint abból, amit az iskolában hallottam. Természetesen voltak/vannak olyan óráink, amik érdekesek és sok hasznos infót adnak, de sajnos ezek kisebbségben vannak. (gondolok itt pl. a Pallag Bálint és Zalka Péter-féle "környezettudatos terméktervezés" c. órára, ahol igazából baromira nem errõl volt szó, de az 1-2 félév alatt többet tudtunk meg a grafikáról és a terméktervezésrõl, mint a 6 félév során összesen. Ez azért elgondolkoztató...)

Az a nagy helyzet, hogy én belefáradtam abba a cirkuszba, ami itt megy. Ha tanáraink olvassák, eléggé bajban leszek, de a morálom (és ahogy látom, majdnem az egész szaké) katasztrofális mélységekbe zuhant. Néha már én rosszul vagyok attól, hogy miket úszok/úszunk meg ezen a szakon. (egy kedves csoporttárs szavaival élve: "szánalmas" ) Nem akarok mutogatni, vádaskodni, hogy kinek a hibája, vagy kinek nem, de már nem is igazán érdekel.

Tudom, mivel akarok foglalkozni, nem ezzel, úgyhogy nekem igazán nincs nagy tét ebben a játszmában, de azoknak, akik valami terméktervezéssel kapcsolatos pályán agyalnak, azt mondom, hogy ne adjátok fel. Öljetek bele több energiát, mint amennyit elvárnak tõletek, ne a jegyért/kreditért/ösztöndíjért, hanem mert az, amit elvárnak, nem elég. Próbáljatok minél több forrásból tudást gyûjteni. (ERÕSEN ajánlom az angol nyelv minimum alapszinten való elsajátítását, anélkül a netes infók századrészéhez sem fértek hozzá, ezt komolyan mondom) Nem azért mondom, hogy szivassalak titeket, én meg hátradõlve röhögök majd rajtatok, mert én is kibelezem magam közben, csak épp olyan témákkal, amiknek az iskolában nem sok nyoma van. Ha ti összeszeditek magatokat, akkor még lehet valami a szakból, és ez csak a ti esélyeiteket növelné. Ne hagyjátok, hogy az olyan állatoknak a morálja, mint pl az enyém, lehúzzon titeket! (ez neked is szól, Dusi mester )

----------/nagypapa mód: OFF/----------

Na, ha eddig olvastad, vendégem vagy egy virtuális sörre, köszönöm a figyelmet, további jó éjszakát
Are you gonna give me a robot death monkey?