A hajam az arcomba hullik, izzadt vagyok és félek. Térden állok, kezeim az ölemben nyugszanak, belenézek a tükörbe, a tükörbe, ami előtt vagyok. Látom, ahogy puhán fekszik a kezeim között a hideg fém. Nem tudom milyen fajta, de embert lehet vele ölni, ez biztos.
Szemeim vizenyősek és égnek a sok kétségbeesett könnytől. Dühösen a tükörbe nézek, egyenesen a saját szemeimbe. Felemelem a fejem, jobb kezemmel belemarkolok a hajamba és hátravetem a loboncot. Elhatároztam magam.
Felemelem a súlyos fegyvert, először fél kézzel, majd a másikkal is alá támasztok, hogy biztos legyen a fogásom. Jobb kezemmel a hosszú fegyver csövét markolom, másikkal a fa berakást. Hideg és meleg egyszerre.
Bal kezemet feljebb vezetem, egész a ravaszig, a kibiztosítást már órákkal ezelőtt megtettem. Jobb kezem szorítása, erősebb, megfeszülnek izmaim. Résnyire nyitom a szám, pont befér a vékony cső.
Tekintetem újból a tükörre téved, szembenézek magammal, már nem egyszer. Nyelek egy hatalmasat, látom, ahogy mozdulnak a görcsös izmaim. Kihúzom magam, ez fontos. Egész életemet görcsösen és meghunyászkodva éltem, hát a halálom az más lesz. Jobbra nézek, magam mellé fektettem már a búcsúleveleimet, mindegyiket felcímkéztem. Anyu, apu, testvéreim, barátaim. Fontos hogy tudják, ezt nem miattuk teszem, nem ők az okai, de azt is tudniuk kell mennyit jelentettek számomra. Halálom az én hibám, nem okolhatok mást érte. A leveleket gondosan becsomagoltam egy átlátszó műanyag tasakba, ki tudja mennyi vér fog folyni.
A fogaim kocognak a fémen, kezem remeg, de itt az idő, ez az egyetlen kiút, hogy megvédjem mindazokat, akiket szeretek és akik szeretnek, majd idővel megértik…nem… nem soha! Remélem soha nem jönnek rá halálom igazi okára. Nem akarom, hogy tudják a mocsok legmélyére süllyedtem, nem akarom, hogy tudják miket tettem, hogy mit vétettem, hogy mivel, kivel éltem. Hogy ki is volt szeretőm. Remélem senki sem jön rá. Senki ezen a világon.
Újra a tükörképemet nézem, fiatal huszonéves nő, arca sápadt, szemei vörösek, nem egy ütésnyom ékesíti bőrét, haja csapzott, ruhája szakadt. Íme, az egykori pedáns diák, a megfontolt lány. Néhány rossz döntés és egy rossz szerelem. Viszlát szerelem.
Bal kezem megfeszül, a ravaszt nyomja, a puska dörren, az élet kialszik…viszlát élet…viszlát…