2015-06-28 10:21:19
A/4-es, 150-es akvarell lap, akvarell-filc.
"Vers-kép " másodikja...
A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá. /Rabindranath Tagore/
Címkék: festmény, akvarell, szürreális, hangulatkép
959 megtekintés
1 szavazat
8 komment
© Minden jog fenntartva
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Barnuska[offline]
2015-06-29 13:26:170+#8Válasz a #7 kommentre Köszönöm
Most megkérdezném, hogy milyen konkrét részletekre gondolsz, ami elvon, vagy éppen nincs ott a helye, de nem teszem... Tiszteletben tartom a látásodat, és mindenkiét ! Azt hiszem ott hibáztam, hogy a verset csatoltam a képhez, mint alapötlet...
A kritikád egyébként nem negatív Éppen ellenkezőleg : most már tudom, hogy ezt csak így volt szabad megfestenem, mert bár pontot nem hoz ( nem is baj, nem ez a cél
) , annál több nézést és észrevételt , megosztást, és értést, vagy éppen nem értést
Jól van ez így, én ennek örülök
Mert bennem ez a vers így él, így kavarog, és mint alant is írtam, másképpen nem látom a fejemben
Szerelem, hm, mennyit láttam, és mennyinek a pusztulását ...ez a vers nekem akkor sem szerelmes vers, hanem azt mondja : álljatok meg, és nézzetek szét, más szerelmesnek lenni, és nagyon más a szerelem érzésébe beleszeretni, és azt hajszolni ...
Köszönöm a gondolataidat, és mielőtt megint renegát lennék azért figyelek a soraitokra, a tanácsaitokra, és igen értem a látásmódotokat, azt, hogy Ti hogyan mutattátok volna meg ezt a verset
Ilcsi
gepardus[offline]
2015-06-29 12:56:070+#7Most kapsz egy kis negatív kritikát is!
Én úgy látom:
Mint már többször is leírtam, nagyon jó érzéked van a színekhez, bizonyos dolgok kifejezése már alapvetően színekkel is nagyon jól megmutatható! Ebben érzem az erősségedet!
Ennél a képnél megint sok az olyan részlet ami elvonja a figyelmet a mondanivalóról!
És itt jön az a bizonyos kevesebb néha több! Tehát figyelni kell ilyen alkotásoknál a színvilágra és a formákra, hogy ne dolgozzanak egymásra!
Természetesen értem, hogy te így fejezed ezt ki! Tiszteletben is tartom, azért leírom az én meglátásomat is, hátha ebből is tudsz meríteni a következő képeidhez.
Helyes vagy helytelen a meglátásom, majd eldöntöd.
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin
Barnuska[offline]
2015-06-28 18:25:370+#6Válasz a #5 kommentreIgen, valóban
Nem ragozom tovább az én értelmezésemet, már így is több volt a szóm, mint maga a festék a képen Most érzem, mennyire is fontos egy cím, egy komment írás a kép alá a szerzőtől ... hm, ha nem tettem volna oda a verset, a kép is másmilyen nézést kapott volna
)) De hess téma, majd jön új, más
Ilcsi
Audrey[offline]
2015-06-28 18:00:270+#5Válasz a #4 kommentreIgen a szeme nekem is tetszik, meg a kép is csak ha van egy képhez vers hajlamos vagyok azok összefüggéseire koncentrálni
A művészet szárnyakat adjon, ne bilincseket
Barnuska[offline]
2015-06-28 17:55:150+#4Válasz a #3 kommentreNem kell bocsit kérned, és szólj is mindig!!!!
Én azt mondtam, hogy az én meglátásomban és érzésemben lett volna giccs, ha az érzéseim ellenére a szépséget akarom megjeleníteni ! Természetesen a szépség nem giccs, ha szép a munka, lásd pl. a Te munkáidat ! Imádom őket, fájlalom, h én olyat nem tudok ...
Ja azért a csaj szeme szép lett, azt szerettem
Ilcsi
Audrey[offline]
2015-06-28 17:34:270+#3Válasz a #2 kommentreEzért írtam, hogy a saját képedre formáltad a verset és ezért fogalmaztam úgy hogy én más oldalról közelíteném meg. De ez a te te rajzod bocs ha beleszóltam. A szépség megjelenítése nem giccs ha megfelelően nyúlnak hozzá.
A művészet szárnyakat adjon, ne bilincseket
Barnuska[offline]
2015-06-28 17:25:210+#2Igen, teljesen másképpen érzem én ezt a verset, mint más, aki olvassa ! Sokat, nagyon sokat használtam fel ezt a verset, amikor a beszédeimet írtam... Akkor azt hittem, mindenki kiváltságos, mindenki az "ezredik ", akinek elmondtam... Igen, finom és lágy ez a vers... a selyem, a bársony, a teremtés, a pompázó virág mind mind finomságért kiált !
Aztán jön az én "de"-m, ahogy szokott... Ez nincs így, ez a vers éppen hogy kemény, vörös, a szív ritmusát üti ugyan, ( ezek lettek volna az én vonalaim a képem, a szív vonalai, mondhatni EKG ) de azt mondja nekem : keveseknek adatik meg az igazi... vörösen égünk minden szerelemben, azt hisszük, az igazi... aztán nem ... színes szemmel, csodálkozó szájjal ( ez lett volna a központi téma a képemen ) tekintünk mindegyik elé, de aztán csak a dobogás marad, mert nem mi voltunk az ezredikek...
Ha finomra vettem volna a festést, giccset csináltam volna belőle ( és most hangsúlyozom, ez az én látásom, senkit sem akarok ezzel bántani, senki finomságát !!!) ... és azt szerettem volna " mondani " a képemmel ( hát nem sok sikerrel ) : Itt a lelkem, nyitva a szemem, ami bársonyosan és hittel néz, legyek már én az ezredik...
Természetesen tiszteletben tartom a Te finomságodat , és a vers magában, a szavait nézve csupán selymes...
Köszönöm a gondolataidat
Ilcsi
[A panel bezárásához kattints rá!]