Barnuska : Naplemente táj
2020-06-04 21:27:34
20x20 cm, vászon, akril, festökés.
Címkék: festmény, akril, táj, hangulatkép
715 megtekintés
10 szavazat
14 komment
© Minden jog fenntartva
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
Creaturee[offline]
2020-07-02 10:58:290+#13Igazán tetszetős, remek munka, szép színek. Ment a szavazat.
Ami van, az volt is.
Géb[offline]
2020-06-25 19:12:590+#11Wow, van benne energia bőven 
Nagyon izgalmas, ránézek és cselekedni akarok valami pozitívat 
Barnuska[offline]
2020-06-24 14:31:460+#10Válasz a #9 kommentreKöszönöm szépen a nézést és a szót
Ilcsi
Vajjéhó[offline]
2020-06-23 21:56:290+#9Nagyon szépek a színek. +1
Nem vagyok jobb agyféltekés rajzoló, nekem mind a kettő megvan :D
Barnuska[offline]
2020-06-10 09:30:550+#8Válasz a #5 kommentreKöszönöm az írásodat, igazán tanulságos olvasni való, mindenkinek! Számtalanszor volt már téma mindenhol a világban az alkotás, a művészet, a giccs, a kóklerség, a művész, az éppen aktuális művész és művészet, a tanulás, az ösztön, a szabályok és annak a felrúgása, a szubjektív és az objektív igazságok halmaza, vagy a nem igazságok sokasága... én ebben nem tudok eligazodni, nem megy ! Már annyi az információ, annyi az írás, a szabály, annyi a szem, a lélek, az ember ebben a káoszban, hogy hídba megyek le egyre jobban... és akkor az van, hogy le kell ülnöm magammal beszélgetni, de sürgősen... amíg nem volt az a kicsi galériám, itt a nagy fővárosban, ennyire nem éreztem ezeket az anomáliákat, a monitor mögöttiség kicsit véd... de naponta kell ( kell ez nekem ? ) szembesülök pillanatok alatt kiköpött véleményekkel, nézésekkel, legyintésekkel, vagy éppen magasztalásokkal : miért ilyeeeeeen?...miért naaagy? ....miért kicsi ? .... miért nem piros ?...miért vesz maga ecsetet a kezébe ? .... úr ég, ez fantasztikus !.... és sorolhatnám... csendet szeretnék, mert ez nekem túl hangos... érzékeny lennék, vagy önbizalom hiányos ? Tudja a kánya már, de az biztos : kirakatba teszi ki magát, ki alkotásra adja a fejét ! Egy biztos : megfelelni lehetetlenség... egy biztos : megfelelni nem akarok én már senkinek, csak a magam szemének, ha majd idáig eljutok. Nem, nem sírok én most, lehetőség megmutatni magam élőben...de mielőtt irigylésre méltónak gondoljuk csak, érezzük át : magadat teszed kirakatba, és nem tudhatod, leköpnek éppen, vagy rajongva dícsérnek, és nem , nem lehet megvédened magad szóval, és magyarázkodással, senkinek sem. Magamat kell erősítenem, és megkockáztatom : talán jó lenne picit elszállni magamtól , hogy hejj, csodás amit a semmiből csináltam valamivé...majd szólok, ha megy ez már
Ilcsi
Lamíra[offline]
2020-06-09 11:43:480+#5Szervusz Barnuska. Elolvastam minden hozzászólást és a tiédet is, és szomorúan olvastam hogyan érzel a festészet iránt. Ezért a többiekhez csatlakozva én is szeretnélek bátorítani és remélem vigaszra lelsz ebben a néhány mondatban. Előtte szeretnék szívből Gratulálni a festményedhez, ugyanis engem is megfogott érzelmileg és észrevettem én is ahogyan az előttem szólók, hogy hatással van lelkileg az emberekre. Csodásak a színei is és attól, hogy nem hasonlít egy igazi fotóra, nem is kell hogy hasonlítson. Ez a lényege a festészetnek hogy egy kicsit mindíg is eltért mint amilyennek a valóságban látunk dolgokat, kicsit más és ettől lesz egyedi az alkotásod. Ne add fel Barnuska. Én tudom hogy képes vagy szép képeket alkotni hisz megvan hozzá az érzéked. Nekem is annyi elrontott képem van és nekem is hasonló érzéseim voltak csak úgy mint neked. Mindíg lesznek olyanok akik kritizálni fognak (tisztelet a kivételnek) , de nem kell hogy törődj velük, mert úgyis mindenki máskép látja. Nekem valaki még olyat is mondott, hogy a gyerekem szebbet rajzol de én fütyültem rájuk. Úgyis idővel minden jön magától és észre sem fogod majd venni mennyit fejlődtél. Nekem is vannak olyan festményeid amire felelni nem tudtam olyan szépek. Soha ne rágódj azon hogy milyen lesz egy festmény csak lelkileg szeretned kell és fess mindíg örömmel. Tudom azt hogy néha nehéz elindulni , de hinni kell mindíg abban hogy mindenben lehet fejlődni ha igazán szeretnénk. Beismerem , soha nem éreztem magam igazán jó művésznek és nekem is voltak nehézségeim. De valahol hiszek abban hogy kitudnám belőle hozni a szépet. Soha ne szégyeld a festményed , mert te alkottad és ettől igazán egyedi és nincs párja. Mindent meglehet tanulni, csak személyenként valaki hamar tanul, valakinek sok időre van szüksége de végül megtanulja. Nagyon sok érzelmeket áttudsz adni a festményeiddel és szerintem ez a legcsodálatosabb benne. Képes vagy rá Barnuska , soha ne érezd hibásnak magad emiatt. Én is egyetértek azzal hogy egy festményt az érzelmek teszik igazán széppé. Fogadd őszinte elismerésem. Nekem is csodaszép. Szivet hagytam és minden jót Barnuska.
Miyuko[offline]
2020-06-09 09:09:510+#4Csatlakozom az előttem szólóhoz, ez elképesztően gyönyörű és hangulatos lett!
Sipy[offline]
2020-06-07 20:17:270+#3Válasz a #2 kommentreOh, Barnuska, hiszen nekem pont az tetszik benne, hogy festőkéssel
(ami nem könnyű eszköz), sok textúrával, gyönyörű színekkel készítetted,
a Te saját, egyedi stílusodban. 
Különösen tetszik, hogy nem realisztikus, és mégis nagyon érezhető minden.
Igazán megfogott engem ez a festményed. Szerintem gyönyörű.
Ez most nagyon kedvenc Tőled. 
Így látom, így érzem, és még sokszor meg fogom nézni.
Barnuska[offline]
2020-06-07 17:47:440+#2Válasz a #1 kommentreSipy, ne mondd már ! Ez a festésem egy iszonyat szenvedés, sírtam, sokat...én félbarom elvállaltam, hogy egy fotó alapján megfestem, amit a fotón látni...sose festek kérésre ( kivéve a fiaim ) , nekem az nem megy, de a Párom anyukája egy falinaptárról letépett egy hónap - képet, hogy olyan gyönyörű fotó, szeretné megfestve...
Na, és akkor az van, hogy a fotó egy fotó - manipuláció, nyomott RGB rendesen, effektek, szín-tónus valótlanságok, nem is fotó az ilyen, de szééééééép, becsapja a nem értő szemet...
Nem mondtam nemet, de nem ment egyáltalán... előrajzoltam, a színeket kielemeztem ( csak a lilából volt 10 árnyalat ) , nekifogtam... 3 szor rugaszkodtam neki, és nem értettem mit csinálok, nem ment... félretettem a fotót, eldobtam az ecseteket, és festőkéssel született ez itt ni...Nem vagyok büszke rá, sem a festésre, sem magamra... nem mértem fel a korlátaimat, nem vettem tudomásul, hogy nem tudok - és ott mélyen - nem is akarok realisztikus tájfestő lenni, még próbaképpen sem...
A fotó nincs nálam, a galériában hagytam, de hazahozom, beszkennelem, utólag csatolom... nem hasonlít egyáltalán ez a kép a fotóra...
No, ennyi a történet, hálás vagyok a szavaidért, annak örülök , ha Te ezt látod ki belőle, én a fiókomba tettem, még nem bírom nézni ... miért tettem ide fel : kíváncsi voltam a látásokra...
Ilcsi
