2016-03-23 10:20:450+#7Igen, igen, egyértelműen azért gondoltam erre.

2016-03-23 10:12:380+#6Válasz a #5 kommentreSzia, itt is köszönöm a megtekintést! Igyekeztem rámenni a sokkolásra, viszont a betegességre nem... Talán a bizarr voltja váltotta ki ezt... Üdv és köszönöm mégegyszer!

2016-03-23 07:14:510+#5Ismét egy igazán hatásos kép. Nekem inkább valami beteges ragaszkodás jut eszembe a téma sokkoló ábrázolása miatt, de engem megvettél ezzel.

2016-03-19 09:33:110+#4Válasz a #3 kommentreKöszönöm Gepardus! Kedves a jelenléted!

2016-03-17 09:53:420+#3Iiiii.... Szépen becsomagolt, megdöbbentően leírt központi téma.
+1
„ Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött. ” Benjamin Franklin

2016-03-08 11:07:160+#2Válasz a #1 kommentreSzervusz Egonov! Azt nem tudom, hogy mik a te gondolataid, viszont ami a festményt inspirálta nem kifejezetten a depresszió volt. Ki szerettem volna fejezni a halál utáni szerelmet/szeretetet, egy kapcsolatot a határon túl. A koporsóban ölelkező pár kicsit snassz ötletnek túnt, úgyhogy kiakasztottam őket száradni. Kicsit morbid ugyan, de hatásos (lehet csak nekem). Megbocsátás pedig azért, mert az eredő bűnből következve mindannyiunk bűnös ki-ki a maga formájában (nem kell senkinek sem ezt magára vennie) és a kapun átlépve pedig megszűnik a bűn és marad a szeretet. (Allítólag vannak más utak is ennek elérésére, éppen fürkészem).
Üdv, és köszönöm a kommentet!

2016-03-08 09:33:420+#1Tarzan és Jane? Na jó, nem akarom elviccelni...
Először nem akartam hinni a szememnek, hogy jól látom? vagy csak a saját gondolataimat látom bele?
Azért érdekelne, hogy vajon mi inspirálta ezt a festményt.