Ma éjjel nyeljük le a Holdat,
Holnap süssük meg a Napot.
Értelmetlen oldat,
Mit a ma a szánkra rakott.
De a távolság nagy úr,
És én vagyok a szenvedő alany,
Szaggatott húr
Miként a szívem rohad.
De mit is izgatom magam?
Újabb hónap, újabb értelem,
Sóhajos a reggel,
S felgyullad a félelem.
Harapd le a fájdalmat,
Szeresd kínjaid,
Újra ember lehetsz,
Ha szeretsz.
Ne csiszolj rám
Hamis szavakat.
Ne kösd belém a betonba ágyazott
Örökké fárasztott balga szíved.
Sirasd el a tüzet velem!
Nyalj sót a bánatról,
Lényegülj át egészen mássá.
Robbanj sárrá,
Amit lemos az eső.
És ne vedd többet elő,
Amit itt hagyott neked a múlt.