Ez az írás nem szándékozik kioktatni senkit, nem áll szándékában teóriákat és egyéb elméleteket terjeszteni, és az sem áll szándékában, hogy embereket térítsen le, illetve fel a vallásgyakorlásra. Maga az írás pusztán egy hosszabb gondolatmenet, amely az elmúlt 20 év tapasztalatairól, látottakról, emberi hozzáállásokról, és egyéb helyekről szerzett információ összegzése, az, ami bennem, és esetleg másokban is felmerült már: mi is a hit, honnan ered, miért olyan fontos számunkra, egyáltalán kell e nekünk, és ha igen miért?
Számos kérdés merül fel a hittel kapcsolatban, amely már egyidős lehet az emberrel, összefonódik velünk, ha hiszünk valami istenségben, ha nem, egész életünkben elkísér, vagy így, vagy úgy. Amennyire tudjuk, mindig is voltak vallások, van olyan, ami erőszakosan tagad mindenfélét, és van olyan is ami semmit sem. Manapság a hit olyan, mint amikor vásárolunk, van egy képzeletbeli polc, amiről azt a vallást vesszük le, ami nekünk éppen tetszik, leginkább közelebb áll hozzánk. Mivel Európában a kereszténység dívik a leginkább, főleg eme vallásról ejtenék szót többnyire. Régebben, akár az illető az életével is fizethetett, ha nem abban hitt, amiben a többség. Régen, még a középkorban, sőt még azután is, szent kötelessége volt mindenkinek a vasárnapi misén jelen lenni, és talán csak a tűz őrző maradhatott távol, és esetleg az, aki már éppen haldoklott az ágyán és képtelen volt egy arasznyit is mozdulni. A régi időkben, a kereszténység az egyik legerőszakosabb vallássá nőtte ki magát, de ne szaladjunk így a végébe, kezdjük el elölről. Kezdetben csak néhányan, még Krisztus előtt, csak titokban, katakombákban gyakorolták ezt a vallási formát, mivel a Római birodalom területén akkoriban ez tilos volt. Akkor is számos vallás élt már, ahány nép, annyi eszme, és hit, mitológia, misztikum és egyéb felfogás létezett. Persze minden nép a saját vallását óvta, de ez természetes is. Mára már annyi verzió látott napvilágot, hogy felsorolni is nehéz lenne, mikor, és miért alakult ki ennyi vallás. Dióhéjban néhány:

1. valamikor régen, idegenek érkeztek a Föld nevű bolygóra, hogy bányászatokat folytassanak a Föld felszínén, de talán, mert kevesen voltak, vagy csak lusták, egész egyszerűen génmódosítással megalkották a modern embert, akik, mivel számukra érthetetlen és rejtélyes égi szekereken érkeztek az égből, istenségeknek gondolták őket.
2. Az ember, ahogy kialakult, elkezdett álmodni, és az álmokat égi jeleknek véve, üzeneteknek nézték a szellemvilágból azokat, és ettől már csak egy lépés választotta el az embert a vallás megalakulásától.
3. A tudomány kb.. 75 millió évre teszi vissza a mai ember kifejlődését, és egyesek azt gondolják, talán több alkalommal is felfejlődtünk a mai, sőt a holnapi szintre, de elpusztítottuk önmagunkat és kezdődött minden elölről. A régi korok emberi eszköz maradványok ihlették a vallásokat…
4. Hajótörést szenvedtek az idegenek, ebben az esetben az ember, akik a Földön kényszerültek maradni. Mivel csak kevesen maradtak, kénytelenek voltak megművelni a Földet, és így szép lassan generációk elteltével már a legendákban sem éltek az űrutazó ősök, viszont átalakulva mítoszként megmaradtak
5. Isten megalkotta a Földet, és az embert- lásd Biblia.

Lehetne folytatni a teóriákat, de azt hiszem fölösleges. A hit itt van, a vallások léteznek, és az, hogy mennyi a valóság alapjuk ennyi év elteltével senkit se érdekel, talán csak azokat a kitartó és kevés kutatókat, akik ezzel töltik a mindennapjaikat. Az ember mindig hinni akar valamiben, ami felette áll, dönt helyette, és segít akkor is, ha már mindent elcseszett, így letudván a saját felelősségét a világ dolgairól. Természetesen maga a vallás, mint olyan, nem csak fontos, de szükségszerű is volt annak idején, főleg a középkorban, hiszen ez volt az egyetlen dolog, ami kordában tartotta a népet, terelgetett embertömegeket a kulturált viselkedés irányába, még ha néha vérrel, tűzzel és vassal is tette ezt. Magában a tízparancsolatban is olyan tételek vannak, melyek nagyon erősen civilizálták az embert, persze mindet betartani képtelenség még ma is. Véleményem szerint, ha nincsenek vallások anno, el se jutottunk volna a mai fejlettség fokára, hiszen alapesetben egy erkölcstelen, élvhajhász lény az ember. Tehát a vallás, mint olyan oktató, utat mutató dolog volt, és még ma is az, valamilyen szinten.
Minden ember, még ha nem is ismeri el, fél az ismeretlentől, így tehát a haláltól is, ezért szeretne választ kapni, mi történik akkor, ha majd nem lesz a továbbiakban az élők sorában. Erre is vannak teóriák, ám felesleges leírnom ide, mivel van egy dolog, amit mindenki elfelejt.
Ez a dolog pedig nem más, hogy mind emberek vagyunk, egy fajhoz tartozunk!
Ugyanaz a genetika, ugyanaz a lételem. Még az alapvető célok is ugyanazok. A vallások szétválasztják az embert, így mindig lesz ok is háborúkra, mivel minden vallás képviselője a sajátját tartja valódinak, a többit meg hamisnak.

Nézz magadba! Te tényleg tudod a választ? Vagy csak ész nélkül követsz olyan írásokat, tanokat, amelyeket valaki valamikor régen leírt, és nem érdekes hogy igaz e vagy hamis, elvakultan minden mást félrelökve szajkózod a magad igazát, és ezzel félreteszed azokat a dolgokat, melyeket maga a vallás tanított neked, szeretet, béke, erkölcsök, és együttérzés…
Én nem mondom senkinek, hogy ne higgyen, de legalább adjon egy nagyon minimális esélyt arra, hogy merjen kérdezni önmagától, hiszen a kérdések szülték magát a vallásokat is. Azaz egysíkú logika, miszerint a vallást nem lehet megkérdőjelezni, eleve rossz út. Elmúltak már azok az idők, amikor máglyán égettek el ezért embereket.

Számomra a hit manapság egy olyan illúzió, amit sokat divatként, néhányan félelemből, míg mások elvakultan gyakorolnak, de vannak olyanok is, akik jámborak, becsületesek, nem erőszakosak, és úgy hisznek, hogy hinni hagynak, na őket becsülöm és tisztelem. Ők azok, akik megértik, a hit önmagában nem elég, nem lehet erőszakkal másokra terhelni, kényszeríteni az elveket, viszont bármikor készek elmagyarázni, mi is a hit valójában. Én nem megyek be abba a bizonyos boltba, és nem veszek magamnak vallást, én abban hiszek, hogy nem mindig nekem van igazam! Nem mindig, azaz igazság, amit több ezer éve valaki valamiért leírt vagy mondott, az a valaki is tévedhetett, vagy félre érthetett dolgokat.

Zárásként annyit írnék még, hogy azok akik erőszakkal terjesztik a hitüket, próbálják ráerőltetni az emberre nyers filozófiájukat, azok maguk az ördögök, még maga Jézus Krisztus se tette ezt, igen, ő az akit ember fiának nevezünk.
Kedvenc monológommal zárnám soraimat:

http://www.youtube.com/watch?v=rB1tsPS-_ng&feature=related