2012-05-19 14:48:13
Sejt
Ha felnézel az égre
Láthatsz sok csillagot
És tudod, a mi Napunk
Ezek pont, hogy olyanok
A növény megszületik
Felnő, majd meghal
Az ember is így cselekszik
Mint tengerben a sok hal
A sejtjeink osztódnak
Akár csak mi magunk
A nap is megszületett
Ha kialszik, megfagyunk
Az univerzum létére
Még válasz tudod nincsen
Majd én neked elmesélem
Csak kérlek, előbb ülj le
Az univerzum egy nagy sejt
És mi benne élünk
Osztódunk és terjeszkedünk
A sejtfalig el nem érünk
Talán mikró organizmus vagyok
És persze talán ti is minden
Próbálunk életben maradni
Ebben az ellenséges közegben
Ha ez így van,
Csak addig jó nekünk
Míg e világunkat el nem hagyva
Az űrbe nem telepedünk
Akkor lesz, jaj, nekünk mert
Eme sejtnek gazdája
Elballag az orvosához
Egy injekció- kúrára…
(2012)
Fröccsöntés közben született ez az értékes műalkotás
Címkék: vers, filozofálás
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
[A panel bezárásához kattints rá!]