Furcsa

Nem kell tovább várnod rám
Csak töltöd a cigit és bánod már
Ahogy a filmed lassan lepereg
A szemeid úgy se rebben meg
A pupilla tág és remeg a kéz
De érzed belül kérnél még
És csak töltöd a pohárba - kell a bor
Ugyan,
Kit érdekel, ha megmarad a folt
Ugyanaz minden, mi tegnap volt
Mert mi a gond, ha semmi most -
beléd nem rúg senki - hátba nem vág az ég
Erre vártál rég
Ettől lettél szép - élőhalott, szellemkép

De sajnos csak tévedtem
Amikor még multkor - eltévedtem
És neked egy apró reményt
Csak úgy olcsón megvettem
Szivárványt festettem föléd
És meghajoltam,
Így hagyva mindent, legyen a nap
Csodállatos mesémnek éke
Akik eközben nem látták a rosszat
A szivárvány felett énekeltek
És onnan lábat lógatva
Integettek, integettek
Sebaj, mert ők is porrá lesznek
egyszer
Olyan ez mint a vegyszer
Tisztít és öl egyszerre

Olyan furcsa színes - ízű lé
Ami a torkomat tépi szét
És leszarom, hogy mit adhat még az ég
Amitől bennem csak kialszik a fény
Csak ne legyen panasz rám
El ne vigyen idő elött a halál
Lássa mindenki, aki ismer
Olyan ez az ember, mint egy miszter
Teszi a dolgát, eszik, szarik -
Segget töröl, és baszik rá
Ami a holnapnak hozomány
És csak a magamnak célt éltetem
És ezt minden nap félthetem
Pálinkába folytott értelem
Nekem így kellett itt élnem

Fáklyát gyújtok, körbe nézek
A falakról mindent letépek
Tükör elé állok - a szemembe nézek
Elvesztem tudom, de többé nem félek