Vérengzik az öböl, még füst korma száll elé
Egy Devon-kori őscápa, úszik a part felé
Zsákmányállat vergődik, cápaszáj nem enged
Szorítja a hal torkát, mint sörömet a kezem

A szél feltámad, most feltámad a múlt is
De sajnos majd megváltozik, itt minden nagyon úgy is
Az evolúció körbenéz, ős birtokain járva
Úgy döntött most csinál nyakat, húszméterest, párat

Tán bepálinkázott, vagy csak jól beszívott
Amikor úgy döntött, minket életre hívott
Azóta csak hulla részeg, elfeküdve mélyen
Szent esküt tesz, magában, soha nem teremt többet

A Devon-kori őscápa, vigyorogva úszik
Tethys - tenger vadászaként a partra ki nem ugrik
Az Evolúció visszanéz, és homlokát ráncolja
Az egész Földet mostanában, csak némán, átkozza.

Így történt hát bizony Isten, mondom, ahogy élek
A poharamban sör lötyög, nem pedig a lélek
Mostanában szegény kicsi Devon-kori cápa
Megkövült és nem vigyorog kimúlt szegény pára