Jogát vesztett kisgyerek szaladgál az úton,
Könnyek között tűnődik a tündöklő múlton.
Szakadt papírzacskóba szórta emlékeit,
Elkobozták tőle a boldogság kellékeit.
Most csak fényre vágyik, de messze a hajnal,
Éjszaka van még, tele ezer bajjal.


Csernobil sötét árnyai újra ránk vetülnek,
Uránszagú csápjai újra szétfeszülnek,
Feléled a pestis, megmarja a kutyád,
Veszett rókák hada túrja fel a kukád.
Vallásod elpusztul, s megmérgez a csapvíz,
Remeg kezed-lábad, elapad az agyvíz.


Remegsz szüntelenül, körülzár a szemét,
Beléveted magad, hisz ez a mai ebéd.
Világosban férgek, a sötétben rémek,
és féllábon bicegő, aszott kezű vének
Keresik a múltat, és megkérnek téged,
Szerezd vissza nekik, ami elmúlt végleg.

Háború jön vízért, minden piti címért,
Hajtóvadászat lesz minden igaz szívért,
Minden rohadt zöldéget kérdés nélkül felfalsz,
Parancsra fogsz ölni, jó eséllyel meghalsz.
De ha ellenszegülsz, kés szorul torkodnak,
S szerves része leszel a porladó homoknak.

(2013.7.21.,15.29)