Dobban a szív és követel,
Válaszra vár a szó,
Mondja a lélek: Menni kell!
És tudjuk, az a jó,
Ha hallgatunk a jelekre:
Indulunk sietve
Az út választva: kész!
És mit tehet a józan ész?

Engedünk az érintésnek,
Mintha áram vágna
(Tévedt villáma éjnek)
Két test langy husába
Égi jelet tetoválva
Írja: "Nem vagy árva!
Ne félj, nem visz el vész!"
Mit tehet már a józan ész?

Nincs már kérdés, nincs választás,
A szív zsarnoki úr.
Buzog a vér: izzó parázs,
A test, mint feszes húr
Ha pattan. Feszül és remeg,
Ha rásimít a kéz.
És mit tehet a józan ész?

Ajánlás

Szenvedély ez, Herczeg,
És mint a rőt láng, úgy serceg.
Édes, mint a friss méz.
Mit tehet már a józan ész?