2011-03-23 11:58:34
TIZENHÉT HAIKU GRANDE-OURSE ÖRÖMÉRE
Tizenhét szótag:
Addig él, míg csorbul
a kézben a penna:
Szél sodorja szökött rabként
Az elhullt
Cseresznyevirágot.
A cseresznye ha elhull,
Törzséből új fa
Nő ki az égre.
Csipkeként virágzó
Cseresznyefa
Sátra alatt megállok.
Nézem az eget:
Virágforma
Bárányfelhők úsznak tova.
Fehér most ez is,
Akár a fa
Ünnepi habkővirága.
Villásfarkú fecskék csapata
Verdes a szélben
Új útra.
Várom, valami történjen,
Ámde nem
Figyelt rám senki, sosem.
Megosztom hát gondolatom
Az összes
Réti zöld füvekkel.
Elnézem a bukó Napot
Néma szemmel,
Holmi más hittel.
Megvárom a kelő Holdat:
Terítse ezüsttel
A földet.
Köszönök a csillagoknak,
Integetek
A sárkányoknak.
Sárkányok, Ti bronz testek
Izmosan tekergő
Sokasága!
Hova szálltok ősz bajusszal?
Megvédtek még
Bús karmotokkal?
Ti éjjelek lényei,
Álmok rablói,
Van ám nagyobb úr!
Cseresznyevirág,
Szentebb, tisztább vagy
Őnáluk,
S minden szónál.
Elhullván is
Alázat, tisztelet,
Becsület lakik Benned.
Komment írásához lépjél be, vagy Regisztrálj!
[A panel bezárásához kattints rá!]