Szerettelek, s szerettél tényleg.
Kettőnk násza csak rossz klisé
Volt, s példakép: életé.
Most kegyetlen szanaszét tépnek
Ordas, avas, híg ó-emlékek
Hogy voltam, s csak nekem voltál
Édesebb a talmi vágynál.
Ne higgy többé a torz reménynek
És ne gondold, hogy jó felé
Visz az út, ha nekem tart. Véred
Véremtől fagy hideg kővé.
Szíved, mint a hajnal: halvány
A tudat is: szerettél tényleg.
Nem kell a sírodhoz márvány.