Szerelembe estem egy konyhaszekrénnyel.

A baj csak az, hogy nem nálam lakik.

Tulaja nem is tudja, hogy minden éjjel

Csak azért fekszem mellé, hogy a szép antik



Szekrényét nézhessem reggel, mikor már ő

Dolgozik és én teámat iszogatom

Kezemben könyvvel. Álmos, néma, törődő

Szemmel figyelem gyönyörűen monoton



Pattogzó festékét; szépen lecsiszolnám.

Finoman simogatva festeném újra.

Fehér lenne mint a nász, vagy egész halvány

Krémszínű. Talán vörös, mint a friss rózsa –



Mikor rásüt a hajnal langy hasadása

Úgy derengjen, mint a lángoló szerelem

Amit hazudok érte. Nem vagyok csalfa

Ezért - mert árad belőlem a végtelen.