2011-03-06 16:44:37#66Mindent fogalmat az ember társít az állatokhoz, azok nincsenek annak tudatában amit az emberek ráaggatnak, meséken nevelkedtünk
ezért hisszük?.. hogy az az állat: jó, rossz, gonosz, boldog, depressziós, ravasz, stb. pedig csak ösztönlények.

2011-03-03 06:41:37#65Válasz a #64 kommentreCsak egy egyszerű film, ami lehet igaz és lehet hazugság is.
Csak azért linkeltem, mert maga a téma hasonlít arra, amit taglal, de lehet hogy tévedek
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-03-02 21:29:31#64Válasz a #58 kommentreAz ilyen típusú elméletek (mint ami ebben az Endgame-ben is van) annyira kiakasztanak...
Nem.

2011-03-02 21:05:24#63Válasz a #57 kommentreEzt most nem csak a tiédre írom válasznak, de úgy gondoltam ide tartozik. Amikor azt mondja valaki, hogy a madarak mindig boldogok, mert mindig csiripelnek, csak abba nem gondol bele, hogy a csiripelést az ember (aki gondolkodik...) társítja a boldogság fogalmához, holott lehet, hogy azért csiripelnek, mert éhesek.
Nem.

2011-01-28 22:34:35#62arndar, az elefánt képes gondolkodni, nem ösztönlény.
a szúnyogok és baktériumok nem tudom hogy kerültek ide, én azt írtam az az az élőlény amely képes tervet kovácsolni, nem hiszem hogy a szúnyog képes lenne...

Azt hiszem egy kicsit belebonyolódtál
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-01-28 22:03:18#61Priandi gondolatával értek egyet, hogy az nem mindegy, hogy az adottságot mire használják föl.
Pl egy kővel fel lehet törni egy finom diót. De a másik fejét is beverheted vele, hogy elvedd az ő dióját. Mindkét esetben ugyanúgy a követ a kezedbe veszed és lecsapsz, az nem mindegy mire és milyen szándékkal.

Ha már az elefántnál tartunk: ha egy társuk elpusztul, sokáig őrzik a tetemét, nem engedik a dögevőket a közelébe. Tudják, hogy már nem él, de ragaszkodnak hozzá. Amikor vándorlásaik közben összeakadnak elhullott elefántok csontjaival, tüzetesen megvizsgálják, széthordják közben, tehát kötődnek hozzá, - mondjuk emberien fogalmazva - tiszteletüket fejezik ki a halott iránt. Ilyenkor szemmel láthatóan megváltozik a viselkedésük, az életfunkcióik és ezt már nem foghatom a csordaszellem ösztönösségére. Ez valami más.
Egy szúnyogot, baktériumot pedig nem hasonlítanék ebben a témában az elefánthoz, a csimpánzhoz vagy az emberhez, de ez megint egy más, hosszadalmas téma.

Gondolkodni tudnak a busmanok is, igaz nem oldanak meg másodfokú egyenleteket, nem építenek felhőkarcolókat, mégis tagadhatatlanul éles eszűek és az egyik legboldogabb embercsoport a Földön.
Az, hogy üldözési mániám van, nem azt jelenti, hogy nem üldöznek!

2011-01-28 16:01:04#60Az már bizonyított, hogy vannak olyan állatok, akik képesek az ösztöneiken felülkerekedve cselekedni, döntéseket hozni. De! Érdekes módon mégsem vezet pl. egy teljes bolygó pusztításához. Ebből adódóan pedig szerintem egyáltalán nem a gondolkodással van a baj, hanem azzal, hogy ki, mire és hogyan használja fel ezt az adottságot.

2011-01-28 15:22:11#59Manó az elefánt ösztönösen védi a kicsinyét,nem hiszem hogy gondolkozik,vagy szomorú ezért.Akkor tovább megyek, egy szúnyog szomorú vagy vidám? Egy baktérium jó vagy rossz,megint csak felruházzuk őket egy emberi fogalommal.A szomorú fűznek nagyon rossz mert egész életében szomorkodik!Nem hiszem. Minden élőlény rendelkezik olyan ingerületátvivő folyamatokkal ami az agyunkban is zajlik, mégsem lehet emberinek tekinteni.Evvel nem azt akarom mondani föléjük emelkedtünk,sőt ugyan olyan joguk van mindenhez.Az ember gondolkodási képessége egy nagy ajándék,egy kitörési lehetőség. Manó még arra lennék kíváncsi, ez egy tanítás amit írsz vagy saját tapasztalat? És az az élőlény amelyik nem tud tervet alkotni, tud sírni, örülni,és sír ha kudarcot vall?Pl. egy állat. Ezt nem értem, itt valami nem stimmel.

2011-01-27 23:06:00#58Ha az állatot amely szomorú, mi tesszük azzá, akkor minket is emberek tesznek szomorúvá, ugyanakkor ha megöli a gyermekedet egy kutya, az állat tesz szomorúvá.
Én számos "boldogtalan" kutyát láttam már sajnos, szóval van ilyen, és nem minden esetben emberi tényező az ok, a National Geographic műsorán is szoktak ezzel foglalkozni vadon élő állatok esetében, lásd például az elefántot, aki halott kicsinyét akár napokig is védelmezi még a ragadozóktól, de sok ilyen állat létezik.
Na de vissza a témához
A vallásokat nem taglalom, mivel vannak erősen hívő emberek is, és nem akarok senkit sem megbántani, ugyanis:
Mindenki abban hisz, amiben akar/amit átérez illetve a lelkének jóleső érzést ad.
Garpeer legelső hozzászólása ebben a témában erősen mutat szerintem erre(ez ugrott be nekem azonnal : endgame
A kérdésre válaszolva pedig, vagyis erre:

"Ez a követendő út? Nem akarni, nem birtokolni és így elkerülni a veszteségeket? Érdemes előre lemondani mindenről, mert egyszer úgy is elveszítjük?"

A válaszom: NEM
Mert ha igen, akkor ne egyél, úgy is megéhezel, ne igyál úgy is megszomjazol,ne aludj mert úgy is álmos leszel, és még folytathatnám a példákat, de felesleges.
Az ember gondolkodik, ez van. a gondolat ötletet szül, az ötlet pedig tervet kovácsol.
A bánat már nagyon régóta velünk van, akárcsak az öröm. Ez marad is így, hisz minden élőlény amely képes tervet alkotni, képes lesz sírni és nevetni is. örül ha jót alkot, és sír ha kudarcot vall.

Mit tehetünk?

Szerintem mindig, minden egyes nap annyit vállaljunk, és annyit akarjunk elérni, amennyire képesek vagyunk.
Ehhez kell az önismeret, és annak a meglátásnak a képessége, hogy mi is az az adott dolog, esemény, történés önmagában, miért van, mit adhat vagy vehet el tőled.
ha bele tudod magad rakni, más személetbe, azt is tudni fogod, hogy másoknak az a szemlélet miért fontos. Ezáltal közelebb kerülsz ahhoz, hogy megérts másokat, eseményeket, átlásd mi miért történik stb.
Azt hiszem valahogy így gondolnám én ezt a dolgot
Bocs a hosszú írásért.
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-01-27 18:20:09#57Mielőtt egy témából az ember gúnyt űz, érdemes utánanézni, hátha téved, nehogy visszafelé süljön el a nevetés.

"megtanítottak gondolkodni és nem vagyunk boldogok"
Ennél azért szerintem bonyolultabb a helyzet. Egyrészt egyénenként változik, hogy mitől boldog (vagy egyáltalán mi neki a boldogság), másrészt a tudás nem szül automatikusan boldogtalanságot.
Gondolkodni pedig nem tanítottak meg, maximum aggódni, ami nem ugyanaz.
Are you gonna give me a robot death monkey?

2011-01-27 17:48:45#56Persze van szomorú /emberi fogalommal élve/ állat de ezt mi tesszük azzá.Ha ketrecben tartjuk igen.De ha kint él az udvaron és megkap mindent sosem láttam szomorúnak tyúkot/most már a röhögés kerülget/persze kivétel ha gudvancos, meg a vágás előtti pillanatok.Kész nem bírom tovább..... EZ LEGALÁBB FELVIDÍTOTT.

2011-01-27 15:47:26#55Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már láttam szomorú kutyát, vagy a tyúk sem örül, mikor épp lecsapják a fejét. Vagy forgssuk át az egészet: talán mindegyik állati érzelem csak látszat, nem valós. Ezek szerint nem boldogok, mert nem tudják még azt sem, mi is az.

Ezek a dolgok, amiket említettél, ugyanúgy létezik a természetben is, csak más formákban, leíró fogalom hiányában. Az összehasonlítás meg amúgy egy képtelen gondolat szerintem. Hiszen míg mondjuk a gepárd a hihetetlen gyorsaságot fejlesztette ki (na jó, nem szándékosan, csak evolúciós tényezők miatt ) vagy a kolibri az egy helyben repülés tulajdonságát, addig mi emberek a gondolkodást fejlesztettük magasabb szintre. Egyszóval, ha magát a gondolkodást eltolod magadtól, mert szerinted az a boldogtalanság gyökere, akkor emberi mivoltodat tagadod meg, majdhogynem a visszafejlődést fogod pártolni szerintem.
Persze meglehet, hogy valóban az, de szerintem ez nem így van. Hacsak direkt ezt nem próbálják belénk súlykolni Ha nekem bajom van, akkor ésszel próbálom végiggondolni, hogy mi lehet az oka és a visszafejtéssel egyszeriben megtalálom a megoldás kulcsát is.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2011-01-27 15:34:47#54Pár gondolat még a témáról.Passzív,aktív, optimista, jó,rossz,hasznos ,haszontalan,és még lehetne sorolni,ezek mind emberi találmányok, a természetben ez nem létezik.Kimegyek a kertbe a kutyánk mindig örül nekem,a tyúkok lelkesen futkároznak,kapirgálnak,látszik hogy boldogok,a macskánk egész nap alszik nem kell neki altató vagy nyugtató,boldogok!...miért?Mert nem gondolkoznak csak teszik a dolgukat az ösztöneik szerint.Mi is voltunk ilyenek, gyerekkorunkban,aztán megtanítottak gondolkodni és nem vagyunk boldogok,ettünk a tudás fájáról,nem kerülhetünk vissza a paradicsomba. Aztán jönnek tanítók és meg akarnak tanítani arra hogy olyan légy mint a tanítás előtt,de ők is csak emberek tele kétségekkel.Nem tudok bennük hinni.Nem akarok senkit megtéríteni a hitetlenségre,de én életem során semmi olyat nem tapasztaltam ami miatt hinni tudnék.Csak a környezetemből és a természetből tudok olyan példát venni amivel azonosulhatok.Szerintem az sem jó a "lelki nyugalomnak"hogy most itt fent vagyok az oldalon és írok.Oka van,kinek más és más /magány, feltűnési vágy,valami hiány....../nektek mi?..őszintén de csak magatokban.Thub én csak tippet adtam arra hagy nekem mi jött be amikor padlón voltam.Persze igazán depis még nem voltam,nem tudom hogy az be jönne-e. és ezeket mindentől elvonatkoztatvaa írom/társadalom, pénz,rossz emberek.../ez mind nem érdekel,ott belül az a valami az érdekel.

2011-01-27 12:00:45#53Saját véleményt írtam!

2011-01-27 09:54:27#52Andi, a vitának pont az a lényege, hogy saját véleményt írsz le, ami ugye általában valamire épül már

Arndar, itt nem is csak arról van szó, hogy az ember, ha rosszkedvű, akkor elmegy kondizni. Inkább egy társadalmi szintű elgondolás, mikor azt látod, hogy az emberek melletted olyan törvényre újonganak, amire az előző kormányban fújoltak volna. Nem veszik észre, hogy folyamatosan meglopják őket és itt most nem anyagi dolgokra gondolok. Ilyenkor látni, hogy mennyire igaza volt Orwellnek... Az ember csordásítható, amit meg azzal lehet elérni, amit Gary leírt: "Ezért a bölcs ember úgy kormányoz jól, hogy üressé teszi a szívét, de megtölti a hasát, gyengévé teszi az akarását, de erősíti a csontjait. Mindig arra törekszik, hogy a népnek ne legyen se tudása, se vágya. " A legjobb ilyenkor szerintem az, ha nem a másik szavára hallgatunk, hanem valóban saját magunkra, a józan eszünkre.
A különféle bölcsességeket meg valóban nem úgy kell követni, mint a világegyetemet összetartó szent erőt, hanem inkább útmutatóként gondolni rájuk egy épp megfelelő helyzetben.

Dressinek mondjuk igaza van, hogy fölösleges lemondani előre a dolgokról Az ember nem is kipróbálatlanul mond le róluk, hanem mikor már beleunt az árral szemben úszásba... A teljes rend megteremtése meg valóban utópia. Vagy éppen pont nem az. Mert mivel is lehetne rendet teremteni? Ha az embereket megfosztod a szabadság vágyuktól, az önálló gondolkodástól és attől, hogy jobbatz akarjanak. Ha ez meg sikerül, akkor nem lehet utópia, hiszen az éppen a jólétről szól, nem pedig a kifosztottság érzéséről.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2011-01-26 22:49:52#51arndar, én felületesen ismerem a vallásokat (mert hülye vagyok és mindent elolvasok ), de nem osztozok a tanaikban, teljesen ateista vagyok, sajnálom ha félreértettél.

Ezt a szóval nézzünk magunkba részt a krishnamirtu idézetére értettem, azaz annyit hogy mi magunk vagyunk a mester és egyben a tanítvány. Hiszen leghatékonyabban mi magunk tudjuk önmagunkat megfelelő úton tartani (ezt jól megmondtam )

Dressi: szerintem is csak robotok fogják megalkotni a tökéletes társadalmat
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-01-26 21:57:16#50Fölöslegesnek tartom előre lemondani a dolgokról. Mert hisz ilyen erővel öngyilkosok is lehetnénk, persze durva példa ez, de mindennap lényegében egyre szürkébb és szürkébb lenne. [Én pl a mennyt és a poklot sem tudom azért elképzelni, mert mindennap úgy is ugyan az van ráadásul az idő végtelenségéig. (A mennyben minden nap fehér, a pokolban meg minden nap fekete)]
Visszakanyarodva, mint társadalmi dolog, én úgy gondolom hogy teljes rend nem tud létrejönni, és az egy cél érdekében olykor olykor igenis érdemes megkockáztatni a vesztességeket.

"Hány és hány ember él a Földön, aki nem egyéb, mint kenyérpusztító, akinek nincs semmiféle érdeme, sem CÉLJA ezen a világon, nem marad más utána, mint a teli latrina."
Leonardo Da Vinci

Tökéletes társadalom, talán csak a jövő robotai közt alakulhat ki.

2011-01-26 15:06:50#49Manó, nem ismerem a vallásokat meg a különféle tanokat mindig magamból indultam ki,és jöttem rá /sajnos sokszor későn/alapvető dolgokra amiket talán tudtam is alkalmazni.És valóban találtam ki magamnak egy mondást:Annyi gondod van amennyit csinálsz magadnak.És szinte mindig abból állt az életem hogy magamba szálltam, és úgy próbáltam cselekedni ahogy én "jónak" gondolom.Nem hiszem hogy az feltétlenül jó ha valaki elkötelezi magát valamilyen tanításnak,szerintem az csak kényszerítés és azok mennek bele akik valamiért rászorulnak.Úgy hogy én csak így magam vagyok,de tisztelem mások gondolatait vallását.És ez a téma nagyon érdekel,szívesen olvasom az ilyen véleményeket,"mert ahol a kétség ott a hit".

2011-01-25 23:41:46#48"Ritkán osztom meg a gondolataimat másokkal ilyen témában, ez ilyen pillanat.Szépek a nagy emberek nagy mondásai,de betartani nagyon nehéz főleg ha padlón vagy."

Nem értek egyet, ráadásul nem is betartani kell, én mint ateista és különc ember inkább azt mondanám, hogy példát véve róluk, önmagunknak kell kitalálni valami "nagy mondást"

Jiddu Krishnamirtu mondta:
Nincs tanító, nincs mester, nincs tanítvány, te magad vagy a mester, a tanító, és a tanítvány.

Szóval nézzünk magunkba, és hajrá!
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!

2011-01-25 15:57:35#47Ritkán osztom meg a gondolataimat másokkal ilyen témában, ez ilyen pillanat.Szépek a nagy emberek nagy mondásai,de betartani nagyon nehéz főleg ha padlón vagy.Az ösztönök irányítanak bennünket amit nehéz legyűrni de nem lehetetlen.Én általában optimista vagyok vannak céljaim de lehet hogy sosem érem el,tán az oda vezető út a lényeg.Szerintem arra kell törekedni hogy jól érezd magad,ha mély ponton vagy olyasmit kel csinálni ami feldob,nálam ez jött be/ha rossz volt a kedvem kondiztam egyet/.Így 40 év felett oda eljutottam hogy jobban tudom kezelni a depis helyzeteket optimistább is lettem meg talán jobb ember is,de ezért mindenkinek meg kell küzdenie élete végéig.És minél előbb kezded el a "jó utat" annál tovább fogsz eljutni.Ja nem vagyok vallásos.Én így látom.