2018-06-07 23:11:44#446Válasz a #445 kommentreAmit írsz tökéletesen igaz akkor ha a rajzot tekinted terméknek. De ha nem egy rajzot akar venni a megrendelő hanem egy Thubakabrát, akkor már sàntít amit leírtàl.
András Tibor

2018-06-07 21:53:48#445Na, pontosan ezért írtam a blogbejegyzésem az árképzés témával kapcsolatosan! Hogy ne fű alatt menjen, és legyen támpont a kezdőknek is. Valamint azért is, hogy végre megértsék az alkotók, hogy bármit is alkotnak, bármilyen szinten is, annak van értéke.

Sajnos igaz az, hogy az alacsony ár teszi tönkre a szakmát, le is írom, hogy miért, egy példán keresztül. Mindezt persze a magánszemélyek által leadott megrendelésekre értem, tehát alkotás fotó alapján.

10 éve csinálom már a szakmát, és hiába csinálok professzionális munkát, sokan azt hiszik a lehetséges vásárlók közül (látva sajnos az olcsó, rossz példákat), hogy a rajz nem ér sokat, sőt, egyre kevesebbet.
Nekem annyi szerencsém van, hogy én 95%-ban külföldieknek dolgozom már, szóval a jelenség csak kicsit érint, de már azért ott is érződik a hatás az ázsiai országok olcsóságának hála.

Egy adott termék árát mindig a piacon levő többi termék ára szerint véljük olcsónak vagy soknak, abból szabunk átlagot. Ha mondjuk valami nagy átlagban 10e forint, akkor a 4e olcsónak, a 30e soknak fog számítani.
Mondjuk azt, hogy vannak olyan rajzosok, akik nem törvényesen rajzolnak megrendelésre (ergo nem adnak számlát, nem adóznak), és azok rajzolnak a 10e helyett 5e-ért. Megszakadnak, rossz kedvük van a kevés pénz miatt, semmire sem futja, de alámennek az árnak, hogy a másik alá ígérjenek (vagy mert azt hiszik, hogy ennyit ér a munkájuk). Nekik több megrendelésük lesz egy darabig, így elvonva mások elől a megrendeléseket, akik a csökkenő megrendelés számot nézve kénytelenek szintén csökkenteni az áraikon.
És ez húzza magával a drágábbakat is, amiből az lesz, hogy egy évvel később, mikor az érdeklődő rendelni szeretne, akkor azt látja, hogy a rajz átlagára 6e forint, ergo a régi normális ár - a 10e - már nem az átlag ár, hanem a "drága" lesz.
Sajnos, ez a megállapítás azokra is igaz, akik nem az olcsót keresik, hanem a minőséget. Számukra is fontos az ár, csak annyi a különbség, hogy az átlagárat is megfizetik, csak ugye az közben csökkent a sok olcsón alkotó miatt.
Arról nem beszélve, hogy a vásárló laikus is, aki nem feltétlenül látja a különbséget a és b rajz között, ergo "márkáról" nehéz beszélni, és nehéz vonalat is húzni emiatt a minőséget (fizetőképes ember) vagy olcsóságot keresők között.
Szépen marketingezve, maszek weboldalon hirdetett olcsó rajzokat is láttam már, ami a körítésből azt hivatott feltételeztetni, hogy "márkát" veszünk.
Szóval de, szép lassan ez az, ami megélhetetlenné teszi a szakmát, mert a minőség túl drága lesz az olcsó árak általi trenírozás miatt.

Arra nem térnék ki külön, hogy milyen az értékesítés, amikor már nem egy művet, hanem művésznevet vásárolnak az emberek egy alkotással.
Az alatt pedig szolgáltatást vesznek, mert szeretnének egy ajándékot y-nak, vagy egyszerűen meg szeretnének örökíteni egy emléket.


//Nyugodtan írd le a gondolataidat itt nyilvánosan! Azért van a fórum, hogy ne csak nekünk, regisztrált tagoknak legyen tanulás, de azoknak is, akik erre tévednek. Akik erre tévednek pedig többnyire maguk is alkotók.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2018-06-07 21:02:57#444Hali!
Olvastam a blogbejegyzésedet a témáról a minap, most meg rátaláltam erre a vitatémára. Ebből is látszik hogy ez a kérdés örök.
Köszönhető ez annak hogy az értékesítésben kezdők nem találnak támpontot sem az árképzéseikhez az "írok privàtot" jelenség miatt. A jelenség azokat is érinti akik már profitàlnak alkotàsaikból, de az érdeklődők a jrelenséget làtva amatőrnek tekintik a munkáikkal suttyomban fű alat "üzletelőket". Joggal!
" Az alacsony ár ami tönkreteszi a szakmát"
Ez így nem igaz! Aki olcsón dolgozik az kiszolgálhatja azokat akik nem a "márkát" nézik, hanem az árat, hiszen ezeket az "érdeklődőket" vonzàk a marketingjükkel.
Ezek nem lehetnek célközönsége azon alkotóknak akik keresni (és adózni, vállalkozni...) is szeretnének munkáikkal.

Alapvető szemléletbeli külömbség is van az olcsón értékesítők és a az árát megkérők között. Míg előbbi a rajzot (és egyébb alkotást) árul, addig az utóbbi egy élményt értékesít.
Hogy mit értek "élmény" alatt szívesen megosztom veletek ha azt csak "kockák" làtják.
András Tibor

2018-04-16 10:28:56#443Válasz a #441 kommentreOsztom a véleményed, és élesen el is különíteném a két halmazt. Aki megrendeléseket teljesít, szüksége van referenciamunkákra ami csábítóan hat a vevőkörre. (A portrérajzolás szerintem egy külön kategória) Nem is sorolom bele abba a dömpingbe ahol a lájkokért "képezik" össze a hírfolyamom.

2018-04-16 10:00:49#442Válasz a #440 kommentrePedig nem állt szándékomban senkinek sem tükröt tartani, amit leírtam, nagy részt tapasztalat. Ipszilon sorai között ott a válasz: aki festőszerszámot fog a kezébe, annak bizony giccsek is kerülnek ki a műhelyéből, akarva-akaratlan. Felesleges szomorkodni emiatt, vagy szégyenkezni, készült ilyen is. Része annak az útnak amit be kell járni. Azonban aki képes az önkritikára, az képes a változásra is. Úgy kell visszatekinteni rájuk mint tapasztalat.
Senkinek sem kell azért megváltoznia, mert itt a fórumban leírtam a véleményem, mindenki azért változzon vagy változtasson, mert úgy érzi. Nálam is elérkezett ez a pillanat, közzé is tettem itt az oldalon, hogy honnan hová léptem. ( http://www.kockart.hu/_ga… ) Persze ez nem ment egyik napról a másikra, Thubakabrával rengeteget leveleztünk erről (szegény...hálás vagyok neki, hogy annyi időt áldozott rám és a kínlódásomra) és részben neki köszönhetem hogy most is itt vagyok. Magamon tapasztaltam meg, hogy mi a lelki háttere annak, amikor már képesek vagyunk átlépni a korlátainkat. Amikor a "tetszés" már nem szempont. Teljesen mindegy mit festek, ugyanúgy a szemétre kerül halálom után, hiszen addig is max én tartom fenn annak a látszatát, hogy valami maradandót alkottam, hiszen a galériák nem utánam kapkodnak, de addig legalább magam előtt megfeleljenek egy elvárásnak.
Ez most egy közhelyekkel teletűzdelt komment, mondhatni giccses

2018-04-16 09:58:11#441Szerintem egy dolgot azért még érdemes számításba venni, amit már Ipszilon is pedzegetett itt:
hogy az alkotásnak nem csupán művészeti ága van.

Néha én is beleesek abba, hogy olyasmit alkotok, amit nem tartok egy cseppet sem művészinek (na jó, ez elég gyakran esik meg), inkább "ipari munkának". Ha az ember kenyerét az jelenti, hogy az alkotásait el is kell tudnia adni, ráadásul folyamatos jelleggel, már van egy beszorító tényező, ami nem feltétlenül a művészet felé löki.
És nekem még csak nem is olyan rossz a helyzetem, mert 10 év alatt már eljutottam oda, hogy néha el tudjak adni valami értéket is. De sajnos a laikusok nem feltétlenül az értéket keresik, hanem azt, ami a szemnek szép. És meg kell hagyni, hogy Bob Ross alkotásai a szemnek igencsak szépek, értelmezni sem kell sokat. Ha átjön a vendég, megnézi az ebédlő falára aggatott vidám fenyőket, nem kell kérdeznie olyan kellemetlenségeket, hogy "na de ennek a lánynak miért van három füle? Ja, hogy ez egy spirál.".

Szerintem kétféle ember alkot ilyen témákat (tisztelet a kivételnek): akik könnyű lájkokat/pénzt szeretnének, és akik egyszerűen így találják meg a pihenést, szórakozást, ezzel a vidám fenyőkkel relaxálnak.
Mondhatnánk azt, hogy jó, de miért nem fejlesztik alkotásaikat, miért sablonokkal építkeznek? Mert a jelenlegi jelleggel maradhat meg egyszerűségük, könnyebb reprodukálhatóságuk. És mert sokszor az alkotóik nem is vágynak ennél többre, csak arra, hogy valamiben jók legyenek.

Persze, néha megeshet, hogy pipák leszünk, mert nekik ott van a könnyű lájk és pénz, de ez egy olyan érzés, amit nem az alkotó, hanem a közönség felé kéne irányítani, elvégre nagyon sokszor ők formálnak minket.
Anno rám voltak mérgesek más alkotók, mert én a fotóreál portrékkal nagyon könnyen kaptam elismerést. Persze, technikailag kihívás, de igazuk volt abban, hogy ennél nem több. De muszáj volt abba az irányba mennem, mert az segített eljutni oda, ahol most vagyok, és ezért sikerült kilépnem ebből az előszobából is. De miattuk azért 2-3 évnél többet pocsékoltam el erre az ágra, mint amennyit kellett volna - azt becserélhettem volna több gyakorlásra, és most minden bizonnyal sokkal összeértebb munkákat készítenék.
A lényeg az, hogy nem érzem magamat hibásnak (mert miért is kéne), külső tényezők lökdöstek sokáig. De a közönség sem lehet hibás, mert nem várhatjuk el azt, hogy mindenki értsen mindenhez, és ezáltal tudják, mi a jó.

Talán a legjobb, amit tehetünk, hogy beszélünk ezekről a dolgokról, remélve, hogy mind alkotótársaink, mind laikus közönségünk jobban érti majd meg a művészetet is, ezáltal felszabadítva bennünket.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2018-04-15 11:50:12#440Válasz a #439 kommentreAzta, ezt aztán jól összeraktad, olvastam sokszor ! Ha nem a Te gondolataid lennének, pár mondatot lopnék is belőle, de nem teszem, mert nem dolgom sem más meggyőzése, sem egyfecsekecsinálnyarat szerep felvevése... azonban két olvasás között sétáltam a szobáimban.. néztem a falaimat, amin a diszperzit már nem igazán látszik a sok sok festés-szerűségű képek lógásaitól... aztán elolvastam mégegyszer, amit írtál, és nem lettem boldog attól, amit a falaimon látok... pár kép előtt megálltam, és azt mondtam, na jól van, ez maradhat... a többi előtt lesütöttem a fejem, és azt mondtam: na, jól van, akkor majd veszünk belőle kenyeret... Tükröt tartottál, és az a baj ezzel a tükörrel, hogy marhára ( bocs ) magamra tudom venni az abban látottakat, nem vagyok egy önbizalomtól szétszakadó festegető... talán annyival tudom most biztatni magam, h legalább a belátás képessége bennem van, és ez is nagy szó!
Szóval osztom a leírottakat, és nem is nyúzom tovább a témát, majd gondolkodom még sokat , úgy magamban, csendben...
Ilcsi

2018-04-13 21:30:34#439Számomra a giccs a hobbyfestő szelfije. A külső elismerés igénye, hogy teljes mértékben megfeleljen egy széles középszerű rétegnek, gyors, pozitív visszaigazolások szükségletének a kielégítése, cserébe pótérzelmeket biztosít a szemlélőnek, aki képtelen, vagy lusta elgondolkodni egy tartalommal megtöltött alkotáson.

Műveit realisztikusnak érzi, pedig sokkal inkább a valóság torzítása egy romantikus hazug szűrőn keresztül. Véleményem szerint a konfliktuskerülés gátolja, hogy ki merjen lépni a biztonságot adó komfortzónából, nem vállalja fel, hogy valami igazán eredetit préseljen keresztül egy szűkebb keresztmetszeten, inkább a tömegkultúra befogadóbb közegét célozza meg, újra és újra. Itt el tudja fogadtatni a képeit és önmagát.( a giccs és a giccs iránt rajongó kéz a kézben járnak. Azt gondolom, hogy nem is a festő, hanem az ezt igénylő réteg tartja fenn a giccs létezését.)

Bár látszólag jó “mesterembere” az ellesett technikai fogásoknak, a felhalmozott hatások és a mindig tökéletes gondtalanságot sugalló idill teszik számomra hiteltelenné. Nem célja az önkifejezés, csak a manipuláció. Bob mester tökéletes támaszt biztosít a számára, hiszen láthatóan népszerűek a képei, tehát ez lehet a jó irány.
Bob Ross egyébként számomra inkább műsorvezető, showman. A festészet Stahl konyhája. A szórakoztatóipar terméke, amire még azt is mondhatom, hogy rendben van, a műsor producere rátapintott a tömegigényre. Nem érzem művészetnek a képeit, csak fojtogatóan párás hőfokra tupírozott képeslapok folyamatos reprodukálásának.

2018-04-12 21:09:04#438Ugyan a vitaindító kijelentésemben elég világosan lerí, hogy abszolút nem pártolom a Bob Ross-féle attitűdöt, talán érdemes volna kiegészíteni néhány gondolattal.
Egyrészt, hogy nem vagyok Bob Ross személye ellen, ő csupán egy ikonikus képviselője annak a szemléletnek, amit támadok. Ahogy a festészetben Bob Rossok vannak, úgy a zenében Havasik, az irodalomban Coelhok és így tovább, tehát inkább amolyan halmazcímkeként használtam és használom az elövetkezendőkben is a nevét.

A Wikin elég jó gondolatok vannak a giccsről, de csak az Abraham A. Moles szerinti meghatározást ragadtam ki:
-könnyen fogyasztható, nem kíván gondolati erőfeszítést
-könnyen reprodukálható
-ábrázolásmódjára jellemző a sztereotípiák és klisék használata

A könnyű fogyaszthatóság és céltalan esztétika számomra még nem visszataszító. Ugyan művészi minősége nem lesz tőle egy alkotásnak (sőt, olykor pont gátló tényező), de a helyén kezelve teljesen oké. Szerintem aki foglalkozik bármilyen alkotással, az csinál giccset is -az ízlése és tudása fejlődése közben nem is keveset-, ebben nincs semmi gond.

A probléma (legalábbis a saját megítélésem szerint) a könnyű reprodukálhatóságnál kezdődik. Persze itt nem olyan tekintetben gondolkodom, hogy egy Malevics-féle négyzetet bárki tud festeni, hanem arra, hogy a giccsfestészet könnyű sikerélményt ígér. Senki nem pocsék pacákat meg pálcikaembereket akar gyártani, hanem valami esztétikusat. És be kell látni, hogy ezek a naplementék meg fenyvesek szépek, színesek, békések. Ha pedig egy tutorial alapján sec-perc össze lehet dobni egy ilyet, csak legyezőecset meg mifene kell hozzá, akkor a delikvens nyilván sorra fogja gyártani a fenyveseket meg a naplementéket, és akkor itt már az utolsó pontnál tartunk, beleragadva a sémákba.

A giccsfestéstől idegen mindenfajta progresszív gondolat. A kifejezésmódjában korszerűtlen, a technikájában fejlődésképtelen - mindegy, hogy a papír melyik oldalán van most a domb, és mennyi hó van a sziklás hegyek csúcsán, mindegyik kép ugyanaz, mint egy puzzle, amit egyféleképpen lehet kirakni, aztán újra szétszedni - nincs kíváncsiság, tanulási folyamat, csak állandó stagnálás és felszínes ismeretek.

Mindezekkel nem azt akarom állítani, hogy bárki, aki rajzol, művész akarna lenni vagy műalkotást akarna létrehozni, de szerintem egy hobbirajzolónak épp úgy a kíváncsiság és a megérteni akarás a motiváló ereje, mint annak, aki hivatásszerűen foglalkozik vele (különben értelmetlen volna a hobbi szóval illetni, enélkül robotmunka), és egy hobbirajzolónak ugyanúgy érdemes elsajátítania egy kritikai attitűdöt (saját magával és másokkal szemben is), hogy tudatosan alkosson, ne csak a giccsgyártás körforgásába zuhanjon.

2018-04-12 12:22:46#437Hoppá, jó kis téma, és Bobb Ross-on túlnézve előkerült a művészet kontra giccs, művész kontra amatőr, egyediség kontra divat-festészet, objektív művészet kontra szubjektív megítélés...Annyi gondolat van a fejemben a témával kapcsolatban, de az nekem - ezzel a hatalmas alkotói múlttal a hátamban - biztos, hogy beszélni lehet a témában/ról, de konklúzióra és abszolút igazságra jutni nem ! Minden megközelítésben van számomra elfogadható, és el nem fogadható...Ezer meg egy érv sorakoztatható fel a " na ez már művészet " és a " ja, ez csak giccsfestés " mellett és ellen, de a felsorolások ellenére sem tudom eldönteni, hogy akkor most mi is van ? Én talán az emberi látás-érzés-befogadás-elfogadás-ízlés - sorolhatnám még - oldalról közelíteném meg a kérdést, mármint abból a szempontból, hogy ki is veszi meg a képet, ki akarja magának, miért akarja magának, miért azt akarja magának...Persze úgy tűnhet, az alkotó most mintha kimaradna ebből a látásmódomból, persze nem marad ki, hiszen ő az, aki a képet teremtette, de hiába a sok sok teremtés, ha csak a fal szakad le a műveitől, a kutya sem vet rá szemet.Hiába művészet( jajj, de mi a művészet ? ) , amit kialkot magából, ha a kor, a társadalom, az ízlés, akár a szakma ízlése, látásmódja, és tovább megyek, klikkes csoportjai, önjelölt művészet-magyarázók megmondása szerint az ő alkotása csak giccs ! A klasszikus nagyok, Monet, Dali, Munkácsy, Van Gogh - és nem sorolom - a maguk korában nem igazán voltak kiváltságosak, sokak alkottak úgy, hogy kiszolgálták a megrendelőt, elnyomták a magukban szunnyadót, sőt akár egy tál kajáért és egy korsó sörért festettek, vázlatoztak, pusztán az életben maradásért, nem mondták rájuk, hogy művészek, és zseniálisan egyediek...Az utókor persze már hatalmas művésznek emelte fel őket és az alkotásaikat, de ezt sokuk már nem érte meg...Nos, de hát Bobyról van szó , olvastam tőle, hogy ő biz' hatalmas művésznek tartotta magát, iszonyat pénzeket keresett a munkáival, igazi vállalkozássá nőtt ki mind a speckó festékeit gyártó cégség , mind a Bob Ross festőtanodák.Pedig a képei nem mesélnek ! Nekem semmit sem mesélnek, és nem szeretnék magamnak Bob Ross képet, de sok sok ezer ember igen.Nekik aztán nem tudnánk elmagyarázni, hogy biz Boby nem közöl, csak fest. De szerintem ez nem is érdekel senkit sem azok közül, akik akarnak Bob Rosst. Simán elmennek egy olyan alkotás mellett, amin akár egy percig is gondolkodni kell, amiben az alkotó lélek-darabja is benne van, tesznek ( bocs ) erre a darabra, érdektelenségbe vész az egész... és már megint az ízlésnél kötöttem ki, kevesek kiváltsága, hogy úgy és azt alkothatnak, ami az ő lelkük művészete ! ...és talán az az én válaszom magamnak arra, hogy mi a művészet : az alkotó lelkének egy darabja akár egy hatalmas vagy éppen egy 10 x 10 -es vásznon, faroston, féltéglán, cserépdarabon, kavicson...és persze lehet a technikája, színelmélete, anyaghasználata, anatómiája stb. megbírálandó, de én erre azt mondanám, hogy az tanulható, a lélek-pakolás pedig sehol sem.

Na, átmentem komolyba , ezért bocsi
A festőtanfolyamok pedig nem mások, mint vállalkozások, akik szép pénzekért hitetik el az ott festéket használókkal, hogy művészek lettek ! Ettől a víz ver ki, na ki is tiltott a facsén eddig hirdető mindegyik Nem baj, ha szórakoztatnak, ha kikapcsolják az odalátogatók agyát, ez jó dolog ! De a talmi ígéretek megcsúfolják azt, amiről fent írtam, hogy az én agyamnak mi is lenne a művészet. Bob Ross sem csinált mást a tanodáiban, de az tuti, hogy ha mindenki a Kockarton, akinek ettől picit felfordul a gyomra, elment volna egy ilyen oktatásra, és azt mondta volna, hogy Boby, de azért már na , nem értette volna, sőt egyenesen nevetve ki is kérte volna magának az egészet.

...és akkor most az van, hogy egy ismerősöm látott egy Bob Ross képet a neten... rám írt ( rám, aki a tájas festéstől frászt kap , mert annyira nem tudja, és jajj mennyi mindent nem tud még ... ) , hogy nem festenék egy olyantot, mert amúgy is festek, meg ráérek, és olyat akar a nappaliba... és akkor most mi legyen ? ... fessek egy dark - rebelt, amit úgy szeretnék jól csinálni és sokat gyakorolni, vagy szakadjak bele egy Bob Rossba ? Az elmúlt 3 évben több volt a beleszakadás, mint egy egy akvarell-kezdemény szintű , kedvemre való próbálkozásom.
Ilcsi

2018-04-12 11:33:08#436Válasz a #435 kommentreÉn Bob Ross munkásságára mindig úgy tekintettem, mint egy szórakozásra, mert jó volt nézni, ahogy festette a kis vidám fenyveseket meg boldog felhőket.

De ha technikai oldalról vesszük a dolgot, akkor számomra mindig egy sorozatgyártásos dolognak minősülnek az alkotásai, és azon művek is, amik az ő segítségével jöttek létre. Az őt másoló ugyanoda tesz mindent, mert ha kicsit is eltér a sablontól, már borul az egész kép, ugyanis nincs magyarázat arra, hogy mi-miért kerül oda.

Ide lehetne vonni azon tanfolyamokat is, amikor x ezerért cserébe 20 ember lemásol centiről-centire neves műalkotásokat, így óra végére van többé-kevésbé okésan lemásolt 20 darab Mona Lisa, és alkotóik büszkén művésznek vallják magukat.

Én nem mondanám művészetnek a dolgot, mert csak másolásról van szó. És még azt sem lehet mondani, hogy technikailag toppon vannak, mert nem.

Viszont kétségtelen, hogy jó kikapcsolódást nyújt a dolog, a probléma ott van, hogy az egyes alkotók miként tekintenek magukra, és művükre.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2018-04-10 14:17:45#435​Néhány hete felfigyeltem (biztosan mások is) egy igen jól megfogalmazott hozzászólásra a Kockarton, Hana egyik képe alatt. Szerettem volna tovább folytatni az eszmecserét, de nem akartam Hana művét szétoffolni (szép magyar szóval) mivel a komment nem az Ő alkotására irányult. Viszont úgy gondolom kár lenne veszni hagyni ezeket az értékes gondolatokat, mert segítheti a fejlődésünket, tanulhatunk belőle.

Bob Ross műveiről kinyilvánított véleményekből alakult ki egy aprócska vita, de jelenleg csak azt a részt emelem ki, ami a fórum témájának a gyökerét fogja adni. Az idézet szöveg Ipszilontól ered, az ő hozzájárulásával teszem közzé:

“​(...) szerintem az egyik legfontosabb, hogy nincs mögötte olyan szándék, hogy meg akarja érteni a látványt. Ergo megtanulsz hegyeket meg zöldellő fákat csinálni legyezőecsettel meg festőkéssel, mégsem érted a formáját, a színeit, a textúráját, a tömegeket, és még ezernyi dolgot, amit egy (tájkép)festő igazából kutathat.
Ha pedig nincs célja egy képnek, csak sablonszerű megtanult mozdulatok és formák sokaságát sorakoztatja fel, abból -valljuk be- jobbára csak giccs lesz.

Ezért szoktam ajánlani a plein air festőket, hogy látszódjon a különbség, amiről beszélek (kiválasztottam egy random digitális festményt amit kidobott a google): ​https://pre00.deviantart.net/8f3d/th/pre/i/2014/139/2/f/digital_plein_air_01_by_abigbat-d7iwzyc.jpg
Ez a kép szerintem jól mutatja, hogy nem a megtanult részletek, hanem a megértésre való igyekezet (itt pl a színek) lendít előre.
Ezek a tapasztalatok később is hasznosíthatók, ha az ember fejből rajzolna, de fordítva nem igaz, sémákból nagyon nehéz kilépni."

​Ergo követendő példa-e Bob Ross? Az alkotásainak valódi művészi értéke van vagy csak egy otthont díszítő giccs? Vagy valami mást kell tekinteni, ha műveit véleményezzük?​

​Ebből következnek a további kérdések: miből épül fel a​z én művem? Puszta technikából vagy plasztikus formákból, testek térbeli kiterjedésének érzetét kelti?
Kapott-e végső tartalmat vagy csak legószerűen telepakoltam növényekkel, random tereptárgyakkal?

​

Előre is köszönünk minden leírt véleményt és gondolatot! Igyekszünk folyamatosan témát biztosítani hozzá, de ha van olyan téma ami foglalkoztat és szívesen folytatnál eszmecserét róla, ne tartsd titokban. Erre a célra használhatod az Ötletdobozt! ​

2015-11-27 08:12:36#434Válasz a #431 kommentreViszont gondolom nem ezen a workshopon szeretnéd elsajátítani a szakmai fogásokat, igaz? Félreértés ne essék, nem lenézem ezeket az embereket, inkább úgy érzem picit félrevezetik őket a pénzükért... De szabadon választhat bárki

2015-11-27 08:00:25#433Válasz a #432 kommentreAranyosak

Nyilván hatalmas veszélyt nem jelentenek, mert nem fognak ráállni a sorozatgyártásra. Ezek az emberek, inkább a megrendelők táborát fogják csökkenteni.

De ügyes fogás. Jó üzleti érzékkel találták ki ezt a szolgáltatást, azoknak kínálnak lehetőséget, akik kézzel készített ajándékot szeretnének adni, de már kifogytak az ötletekből. Évek óta működik egy hasonló jellegű hely, ahol egyedi kerámiát készíthetsz. Pontosabban megkapod a nyers alapot, megfested és kiégetik neked. Hatalmas biznisz, hihetetlen mennyire megy. Az ajcsi letudva, saját kézzel "ÉN KÉSZÍTETTEM" neked, még ha csak girbe-gurba betűkkel mázoltam rá azt hogy "béla" két ellel, akkor is szívet melengető, ráadásul bezsebelhetem érte a "milyen ügyes vagy" elismerést.
Az akit kiskorában kifejezetten eltiltottak a festéstől, mert nincs hozzá érzéke, annak is sikerélménye lehet ebben, mert ha vezetik a kezét pár óra alatt remekművet készíthet. (12 egyforma remekművet a társaival együtt, de ez akkor is az ő remekműve) Szinte már látom is magam előtt ahogy simogatják karácsony este egymás hátát, mert igaz hogy csak egy másolat, de Te sokkal szebben, a saját stílusodban másoltad le.
De gondolom ezt Te is el tudod képzelni

Tegyük fel, hogy az oldal kedvelői közül viszonylag kevesen, mondjuk ötszázan választják a festést ajándék gyanánt, vagy a saját szobájukat díszíteni, azok között azért akadhat olyan is, akinek megfordulna a fejében a festmény vásárlás, őket egyenlőre elveszítik az alkotók (nyilván ez a portrárajzolókat nem veszélyezteti, mert aki portrét szeretne, az megkeresi annak a lehetőségét)
Jelenleg csak ezt az egy ilyen szolgáltatást találtam, de aki lát ebben lehetőséget, nem kizárt, hogy beindít még hasonló vállalkozást.
Na mindegy, csak egy eszmefuttatás volt, lehet, hogy tévedek

2015-11-26 16:02:31#432Válasz a #430 kommentreHát, ez a tanfolyam elég érdekes. Nagyjából arra emlékeztet, amikor gyárilag előre felrajzolt "rézkarcot" csinál az ember...
Hobbinak elmegy. Szerintem minket nem fenyeget, mert ezzel a lépésről-lépésre való "pixelmásolásnak" csak úgy van értelme, ha már létező képet festenek meg, és azt is már valaki más szájíze szerint. Ha szeretnének egy festmény maguktól, akkor az nem sikerülne így. Talán annyiban jó, hogy néhány fortélyt megtanulhatnak, és az ügyesebbek egyszer tényleg fognak alkotni érdemleges alkotásokat is. Ja, csak ugye gyakorlás, türelem, idő... akik meg pénzért vesznek gyors kurzuson keresztül tudást és tehetséget, azoknak elég hamis dolgot adtak el.
De ha nekik ez élvezetes, akkor miért is ne?
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2015-11-25 19:42:44#431Válasz a #430 kommentreÖrök dilemma nekem. Van jó pár alkotó, akiktől valószínűleg elájulnék, ha a saját karaktereimet viszontlátnám tőlük. Ugyanakkor kell a kihívás, és magam akarom megcsinálni az ötleteimet.

2015-11-24 19:15:27#430Túl sokért rajzolsz! De... ugyan miért rajzoltatnék mással?
https://www.facebook.com/…
5 csillagos értékelés, idézem az elégedettséget:

"Azt mondta egyszer egy tanàrom, hogy kerüljem azokat a feladatokat ahol rajzolni, festeni kell. NIncs tehetsègem hozzà, ezt èn is igy èreztem ez ideig. De egy lehetôsèg rèvèn megtapasztalhattam, hogy nekem is sikerülhet. Most a szobànk falàn van a festmènyem Köszönöm FN Szuper csapat, kivàlò hangulat "

"Csodás képeket alkottok! "

Tényleg, miért is rendelne bárki?
(Ha szabályba ütköző a link, akkor légyszi töröljétek Adminok. De azt gondolom a "probléma" része ez is)

2015-11-22 07:54:31#429Sziasztok,

Igazán érdekes témát hoztatok fel.
Részemről csak az intarzia készítéssel kapcsolatba tudok véleményt írni. Ez egy olyan tök jó szakma, hogy senki sem ismeri Akárhová megyek a legtöbb helyen csak azt kapom, hogy "az meg micsoda?" és ugye jön a következő kérdés, hogy mennyiért csinálom?

Ezen nagyon sokat gondolkodtam, mikor belevágtam ebbe az egészbe, hogy hogyan és mennyi és arra kellett jutnom, hogy igenis megfogom kérni az árát és nem fog érdekelni a sok szájhúzás. Még így is nagyon sokszor előjön egy kis hangocska, hogy talán túl sok amit kérek, de mikor végig vezetem magamba, hogy egy képpel dolgozom mondjuk 10 órát plusz mondjuk 4-5 óra a préselés és csiszolás és felületkezelés, ráadásul ez nem egyben 5 óra hanem egy-egy fázisnál muszáj várnom egy napot, hogy meghúzzon a ragasztó, hogy megszáradjon az első felületkezelési réteg stb... és még a sok anyagról nem is beszéltem, hogy mennyi minden van benne és a faanyag nem egy olcsó dolog+ragasztó+csiszoló+ecsetek+felületkezelő+áram és még sok mindent ide sorolhatnék, csak nem akarom hogy beteljen az oldal

Egy tanárom is azt mondta, ha keveset kérek akkor akár a sarokra is kiállhatnék árulni magam. mert így a saját munkámat is lealacsonyítom.
Tény hogy így még nehezebb a dolog, ráadásul úgy reklámozni magam, hogy azt se tudják az emberek, hogy ez mi is valójában.
De valóban úgy vettem észre, aki szeretne sőt AKAR magának egy egyedi művet az megfogja fizetni!

Én mindenkinek azt javaslom, hogy gondolja át mennyi időt és energiát öl bele egy művébe és ahhoz mondjon egy árat, sajnos tényleg sokan vannak olyanok akik bagóért dolgoznak, de ezzel saját magukat alacsonyítják le és akinek meg ez tetszik az legyen vele boldog, de sosem lesz egyedi dolognak a birtokában. Aki meg látja a különbséget alkotás és alkotás között az úgyis az igényesebbet fogja megvenni!
Meg van ennek a fordított verziója is, mikor valami eszméletlen gagyi terméket/alkotást látok valami hihetetlen összegért és ráadásul el is tudja adni....

Szóval az emberek mindent megvesznek, csak meg kell találni a megfelelő köröket! Azt hiszem ennyi
Hajrá alkotók!

2015-11-21 21:39:19#428Igen, sajnos sokan nem fogják fel, hogy mennyit foglalkoznak egy-egy képpel az emberek. Plusz az évek tapasztalata.

Én nem tudom, milyen emberekkel vagy körülvéve, de mintha Veszprém a világ nagyon másik része lenne, mint Budapest vagy Vas megye.
Nem tudom, hogy miért, de most is dugig volt a vörösmarty tér, ahol többnyire kézműves dolgokat árusítanak a forraltbor és karácsonyi hangulat mellett. Dugig. Aztán ott a Savaria karnevál, ahová régebben szombathelyi közelségben sokat jártam. Szerinted csak egy szűk réteg vásárolgatta a Whisky-s rabló agyagedényeit? Nehogy azt hidd. És ráadásul rohadt sokért. Olvass utána statisztikának, hány százezer ember fordul meg egy-egy ilyen eseményen, és nem mindig ugyanazok.
Én inkább azt mondom, hogy van egy olyan réteg, akik éppen, hogy csak megélnek, és nem fognak rajzra költeni, akiket végül te is felhoztál. De ebben az egész véleményosztogatásban nem is arról van szó, hogy miért nem vesz mindenki rajzot, HANEM hogy miért alkudozik az is, aki tudna rá költeni, ami viszont egy jelentősebb réteg, mert mégiscsak futja drága, márkás cipőre, táskára, kabátra, telefonra, és ezek közül nem minden hitelre vett dolog, mégis rajta van a 30ezres kabát a csajon, aki minimálbérből él meg. Ők nem azért alkudoznak, mert egyébként máshogy nem tudnák kifizetni, hanem mert ez a szokás, és mert ez csak rajz, amit mindenki csinált már életében valamilyen szinten.

Hát, most számoljunk akkor: legyen egy rajz elkészítése két nap, és dolgozzon 4000 forintért a portrén. HA csak munkanapokon dolgozik, akkor ez nagyjából 80000 forint lenne egy hónapban, DE sokan nem veszik figyelembe, hogy ez a munka egyáltalán nem csak erről szól. Az én munkám most már csak 50% konkrét alkotás, mellette levelekre válaszolok (képek kapcsán, mennyit kell fizetni, küldöm a félkész képet, hogy jó-e ez így stb), igazítom az oldalamat, posztolgatok itt-ott, hogy megtaláljanak és egyebek. Szóval a 80ezer nem annyi, mert néhány nap ki fog esni a mellékes apróságok miatt, plusz ugye fizetni kell a papírért, a ceruzáért is, ami folyamatos alkotás mellett nem olcsó. Akkor mondjuk azt, hogy marad 68ezer forint így egy hónapban. Ja igen, és bár szeretünk feketén dolgozni, de egy idő után megéghetünk, szóval legálisan kell csinálni. Vonjuk le tehát ebből az összegből a havi 7000 forint TB-t, a költségek utáni összegből a 27% EHO-t, a maradékból pedig a 16% SzJA-t.
Szóval egyetlen bevételi forrásnak ez nagyon kevés, ezért is lenne érdemes többet kérni.
Ezért sem értem, hogy miért kell ennyire koplaltatni magukat, amiért ennyiért dolgoznak! Nincs önbizalmuk, nincsenek tisztában azzal, hogy ezzel maguknak és más rajzosoknak is ártanak, és mert ezt az árat lesték el a másik önbizalom-hiányos szakmarontó rajzostól.

Én is abban bízom, hogy idővel ez változni fog, és ezt úgy próbálom elérni, hogy akinél tehetem, írok neki egy levelet, és biztatom, hogy merjen többet kérni.
És ahogy írod, kell a kitartás, a sok talpalás, hogy elérhessék a célt. Csak hát rosszul csinálják. Nagyon rosszul.
A kommentelés úgy működik, hogy te is részt veszel benne. ;)

2015-11-21 16:27:31#427ˇˇTöbb hozzászólásodban folyamatosan javítod azt, amit először leírtál.ˇˇ

Nem javítom, legfeljebb finomítom. Ebből is látszik, hogy nem kész tényként kezelem amit leírok, hanem átgondolom a reagálásokat és aszerint folytatom tovább a beszélgetést. Ez is bizonyítja, hogy nem úgy vitázok itt, mint aki szentül meg van győződve arról, hogy csak és kizárólag nekem lehet igazam.

Többé - kevésbé most is azon a véleményen vagyok, mint amit az első kommentemben leírtam, de belátom, hogy nem lehet annyira sarkosítani a dolgokat.

Örök hibám, nem minden gondolatomat írom le részletesen, talán mert a személyes beszélgetésekhez szoktam hozzá, nem tudom
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat!